Mindig azt hiszed, hogy valaki haragszik rád? Ez lehet a valódi oka

A bántalmazó szülők, akik gyakran saját szükségleteiket és érzelmeiket helyezik előtérbe a gyermekeikkel szemben, olyan környezetet teremthetnek, amelyben a gyermekek úgy érzik, hogy az ő érzéseik nem érvényesek.

Az érvénytelenítő környezetben nevelkedett egyéneknél gyakran alakul ki fokozott szorongás az interperszonális kapcsolataik körül. Állandó aggodalomban élhetnek, attól félve, hogy tetteik haragot vagy csalódást váltanak ki másokból. Ez a szorongás krónikus megerősítés iránti igényként jelentkezhet, ami olyan viselkedésekhez vezet, mint a túlzott bocsánatkérés vagy az interakciók megkérdőjelezése. Mindannyian ismerünk valakit, aki állandóan azt mondja: „Sajnálom”, amit talán egy halk kuncogás követ. Ez a nevetés azonban valójában a zavar és a szorongás leplezésére szolgál.

Fokozott érzékenység mások érzelmeire

A gyermekkori trauma által érintett felnőttek számára a társas helyzetek stresszesek lehetnek. Sokan közülünk a semleges vagy akár pozitív megnyilvánulásokat a harag vagy az elégedetlenség jeleként értelmezik. Ez a túlérzékenység aztán gyakran önbeteljesítő jóslattá válik: ha azt feltételezzük, hogy mások feldúltak, védekező viselkedésmódba váltunk, vagy visszahúzódunk, és ezzel akaratlanul további stresszt vagy konfliktust okozunk.

Ilyen helyzetekben gyakran gondolhatod azt: „Valami rosszat mondtam?” vagy „Biztosan haragszanak rám”. Ezek a belső dialógusok jelentős szorongást okozhatnak, ami kihívássá teszi a másokkal való őszinte kapcsolatteremtést. Az érzelmi jelzések folyamatos leolvasásának igénye kimerültséghez és elszigetelődéshez vezethet, mivel az egyén úgy érzi, hogy elszakadt a társaitól.