A gyermekkori bántalmazás megzavarja az egészséges érzelmi fejlődéshez szükséges alapvető bizalmat és biztonságot.
VIDEO Pár percben megtanítalak, hogyan készíts elbűvölő Valentin-napi sminket
„Haragszol rám?” – ha szinte már viccet űznek a barátaid és szeretteid abból, milyen gyakran teszed fel ezt a kérdést, annak sajnos egyáltalán nem humoros oka lehet.
Azok, akik állandóan azzal az érzéssel küzdenek, hogy valami olyat csináltak, ami miatt a környezetük haragszik rájuk – vagy bármilyen negatív érzelmet észlelnek valakin, azt feltételezik, hogy ők váltották azt ki – gyakran feldolgozatlan gyermekkori traumákat cipelnek magukkal.
A gyermekkor az a meghatározó időszak, amikor érzelmi alapjainkat lerakjuk. Ideális esetben ezt az időszakot a szeretet, a támogatás és az elismerés jellemzi. Azonban azok, akiket bántalmazó és nárcisztikus szülők neveltek fel, kevésbé vagy egyáltalán nem tudták megélni ezt az érzelmi biztonságot. A bántalmazó és nárcisztikus szülők gyakran elutasítják gyermekeik érzéseit és tapasztalatait, ami negatív hatással van az önértékelésükre. Ennek a traumának egyik gyakori megnyilvánulása az a nyomasztó szorongás, hogy mások haragszanak rájuk.
Gyermekkorban a félelem, hogy a gondozóid esetleg haragszanak rád, alapvető eszköz volt a számodra. Elengedhetetlen volt ahhoz, hogy előre tudd: jobb, ha most menekülsz a haragjuk elől, vagy éppen nyugalomban lehetsz. Felnőttkorban azonban ez a túlfejlett „készség” már nem szolgál téged, ehelyett szükségtelen és túlzott éberséget és aggodalmat okoz.
A cikk folytatódik, lapozz!