A helyzet az, hogy a lakástulajdonlás, amit korábban a „felnőtt élet” egyik alapkövének tartottunk, egyre elérhetetlenebbé válik a fiatalabbak számára.
… és nem azért, mert túl sok avokádós pirítóst eszünk a luxusnyaralásainkon. A világ egyik leggazdagabb régiójában, az Egyesült Államokban például a Baby Boomerek (vagyis azok, akik nagyjából 1946 és 1964 között születtek) az összes ingatlanérték 42%-át birtokolják. A Millenálisok (azaz a kb. 1981-1996 között születettek) aránya ezzel szemben mindössze 14% – derült ki a Federal Reserve adataiból.
Európában egyébként ugyanez a minta rajzolódik ki. Egy 2023-as Eurostat jelentés szerint az 55 év felettiek körében közel 75% az ingatlantulajdonosok aránya. A 30 év alattiak körében viszont alig éri el a 20%-ot. A bérleti díjak az egekben, a kamatok pedig úgy megugrottak, hogy az ember ezerszer is meggondolja, mielőtt belevág egy hitelbe. Olvass még a témában
És akkor ott van a „majd megörököljük a házakat” illúzió is
Az a narratíva, hogy a Boomerek majd zökkenőmentesen átadják a vagyonukat a következő generációnak, több sebből vérzik. Egyrészt, a legtöbben nem fogják csak úgy „átpasszolni” ezeket az értékeket. Nem azért, mert rosszat akarnának a gyerekeiknek, hanem mert nekik is szükségük lesz tőkére, hogy finanszírozni tudják a nyugdíjas éveiket.
Az idősgondozás Európában is egyre drágább, ami azt jelenti, hogy a szülők sokszor csak úgy tudják kigazdálkodni saját ellátásukat, ha eladják a családi örökség legjavát, azaz az ingatlanjukat.
Másrészt néhány évtizede jóval általánosabbak voltak a nagycsaládok, emiatt a vagyont sokszor több testvér örökli, ezzel is tovább aprózódik az egy főre jutó vagyon összege.
