A hazugság a valótlanság állítása, mások vagy önmagunk félrevezetése. A vallás a hazugságot bűnnek tekinti, ám tudjuk, hogy mindenki hazudik, napjában többször is. A hazugság lehet direkt félrevezetés előnyszerzés céljából, de nevezhetjük hazugságnak a csúsztatást, vagy akár valaminek az elhallgatását is.
Mikor kezdünk hazudni?
A válasz igen egyszerű. Akkor, amikor kisgyerekként illedelmesen viselkedünk, úgy, ahogy elvárják tőlünk – és nem úgy, ahogy épp akkor ösztönből jönne.
Természetesen illemtudóra kell nevelni egy gyereket, ám ennek az a hátránya – magyarázat híján – hogy a gyerek rájön arra, hogy létezik más is, mint az őszinte szókimondás és viselkedés.
Akkor kapunk a fejünkhöz, amikor a gyerek rájön, hogy hazugságot előnyszerzés céljára is használhatja.
A gyerek és a részeg ember mond igazat
Igen, ez így van. A gyerek még nem tanulta meg, nem sajátította el azokat a sémákat, amikkel leplezni lehet a hazugságot.
Nincsenek benne gátlások, mivel nem érzékeli a társadalmi elvárásokat, így, korlátok híján könnyebben kimond, megkérdez dolgokat. A gyerekek ,,éleslátása” is sokkal jobb, mivel egyszerűbben közelítik meg az életet.
A részeg emberrel kicsit más a helyzet. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az alkohol feloldja a gátlásokat, így nem a megszokott normák szerint viselkedik. Azért őszintébb, mert nincs meg a hétköznapi kontroll.
Egyértelmű jelek
A leggyakoribb hiba, hogy nincs szemkontaktus, hiszen ,,a szem a lélek tükre”, így könnyebben lebukhat a hazudozó.
Az is árulkodó lehet, ha teljes testével feléd fordul, erős szemkontaktust tart fenn, mintha ,,belemászna” a személyes teredbe.
Az, aki hazudik, igyekszik a másikat bármi áron meggyőzni, azaz, többször, hangsúlyosan megismétli a hazugságot, mintha saját magát is meg akarná győzni a valótlanságról. Igyekszik megerősíteni a hazug gondolatot, mintha az ismételgetéstől valósággá válna az.
Metakommunikáció egyéb formái
Jellemző baki az orr és ajak megérintése, mert hazugság esetén izgalmi állapotba kerül az ember. Ilyen állapotban az arc hajszálerei kitágulnak, emiatt önkéntelenül megérinti az illető az orrát, ajkait.
Gyerekkorunkból maradt ránk az a viselkedésforma, hogy ösztönösen eltakarjuk a szánkat, mivel gyerekkorban, hazugság közben szégyelltük magunkat.
A hazudozó emiatt eltakarhatja a száját, de gyakoribb, hogy ezt a kézmozdulatot korrigálják, megállítják, és valami mást kezdenek ,,babrálni”, például a gallért.
Tenyér és tekintet
A tenyér – furán hangzik – de némely kultúrában intim testrészként van számon tartva. A zárkózott emberek éppen ezért ösztönösen úgy helyezkednek, hogy tenyerük ne legyen látható.
Így viselkedik az is, aki hazudik, hiszen titkolni, elfedni akar valamit.
A tekintet iránya az egyik legárulkodóbb jel. Amennyiben jobbra, felfelé tekint beszélgető partnerünk, nagy valószínűséggel hazudik. Ez ösztönös és gyors cselekedet, így nagyon nehéz kontrollálnia a hazudozónak.
Mikrojelek
Szemöldök apró felvonása, a száj szögletének apró rándulása, pupilla apró beszűkülése mind olyan árulkodó mozzanat, ami alapján feltételezhetjük azt, hogy hazudnak nekünk. Ám a legjobb, ha ösztöneinkre hallgatunk.
Ugyanis, akinek hazudnak, az automatikusan, ösztönösen a teste előtt keresztbe fonja a karjait, kicsit félre fordul testével, vagy hátrál – igyekszik elhatárolódni a másik embertől.
Sissela Bok írónő szerint a hazugság ellentéte az őszinteség, az igazságnak pedig a valótlanság. A hazugságot ki lehet szűrni, mivel létezik a metakommunikáció, és csak igen kevés ember az, aki olyan nagy önfegyelemmel, tudatossággal rendelkezik, hogy ezt hatékonyan elrejtse. A legjobb, legprofibb hazudozó az, aki saját maga is elhiszi a hazugságot, amivel a másikat félre akarja vezetni – kiküszöböli a testbeszéd árulkodó jeleit, és így válik teljesen hitelessé.
