Mi az, ami nem számít mentális betegségnek, pedig annak kellene lennie?

Amikor valaki sír és ahelyett, hogy megpróbálna megnyugodni, vagy szépen kisírná magát, fogja a telefonját és felvételt készít magáról. Amikor az egyik ismerősömet elhagyta a pasija, ő képsorozatot és videót tett ki, amin folyt a szemfesték az arcán a bőgéstől. Milyen érzelmi állapot az, amikor valaki nem a fájdalmára koncentrál, hanem arra, hogy a felvétel és a küldés gombokat nyomogassa..?

Ha csinálsz egy külön közösségi média oldalt a csecsemőkorú gyermekednek vagy házikedvencednek és egyes szám első személyben posztolsz róla, mintha ő írná! Akárhányszor látok egy ilyet, arra gondolok, hogy ez nem normális dolog. Például ott egy fotó egy meztelen kisgyerekről a bilin - már eleve ez is személyiség jogokat sért szerintem, de ez külön téma - és ott a komment, hogy „ma végre először kakiltam bilibe, apa és anya nagyon örültek!” Vagy ott egy videó egy kutyáról/fotó egy cicáról azzal a megjegyzéssel, hogy „ma akkorát játszottam, hogy teljesen kimerültem.” Még senkivel nem találkoztam, aki szerint az ilyen posztok jópofák vagy szellemesek lennének, mindenki szerint borzasztó kínos.