Néha észre sem vesszük, hogy mekkora rohanás az életünk, csak akkor, amikor már átestünk a ló túlsó oldalára és teljesen lemerültünk fizikailag és lelkileg is. Ha te is ismered az érzést, akkor biztosan találkoztál már a slow életmóddal is, amely tudatos lassításra bíztatja a 21. század polgárait, hogy jobban megéljék a pillanatokat, átadják magukat az élet örömeinek. Hidd el, hogy mindez nemcsak vidéken lehetséges, ahol a természet vesz körül, hanem a városban is megvalósítható, mutatjuk hogyan!
A saját béke szigeted
Kell egy hely, ahol leteheted minden terhedet, ahol meghallhatod a saját hangodat. A legtöbbünknél ez az otthonunk, de ha egy nagyvárosban élsz, akkor nagy az esélye annak, hogy nem tudsz bármikor hazaugrani egy kis megnyugvásért. Keress magadnak egy kis szigetet valahol azon a környéken, ahol a legtöbbször megfordulsz, a munkahelyed közelében, ahol aztán pár percre, vagy akár pár órára is békére lelhetsz.
Lehet ez egy park, egy kávézó eldugott sarka vagy egy csendes könyvtár, a lényeg, hogy mikor odaérsz, az olyan legyen, mintha hazaértél volna.
Az étel tisztelete
Rohansz a kávézóba és elvitelre kéred a kávét, útközben eszed meg a péksüteményt és még az ebédedet is egy papírdobozban kapod, hogy aztán az asztalodnál ülve, munka közben vagy épp a buszon bele-bele egyél egy falatot. Komolyan nem tudnál fél órát szánni arra, hogy átadd magad az evés gyönyörűségének? Ne kérd elvitelre a kávét, ülj le a teraszon, amíg jó az idő, vagy egy kávézóban és adj magadnak 10 percet, hogy kényelmesen megidd.
Az ebédedet is csak akkor kérd elvitelre, ha le tudsz vele ülni egy parkban és ott megenni, ha nem, akkor miért is ne adhatnád meg magadnak azt az örömet és szabadságot, hogy rendes asztalnál, tányérból, nyugodtan megebédelsz?
Turistának lenni a saját városodban
Néha úgy nézelődsz a busz ablakán kifelé, mintha most járnál először a városban, amelyben élsz, pedig valójában minden nap járod ezeket az utcákat. Néha belefér, hogy ne rohanj haza munka után, vagy elindulj egy órával korábban és sétálva tedd meg az egész utat, vagy legalább egy részét. Sétálj és nézelődj, ismerd meg az épületeket, a tereket, a parkokat úgy, ahogy akkor tennéd, ha külföldön járnál be egy ismeretlen várost.
Amikor elengeded az apró gondokat…
Lekésted a buszt? Jön a következő! Nem engedtek át a zebrán? Akkor várj még egy kicsit, belefér. Magadra öntötted a kávéd, kiesett a kezedből a táskád, esetleg utálatos volt az ellenőr? Annyi bosszantó apróság van napközben, ami valójában nem olyan nagy dolog, hogy érdemes legyen idegeskedni rajta, de mégis hosszú perceket áldozol arra, hogy mérgelődsz.
Nem lenne könnyebb inkább venni egy nagy levegőt és nevetni ezeket a dolgokon? Próbáld meg és hidd el, a jó kedv ragadós, egyre könnyebb lesz elengedni ezeket az apróságokat.
A várakozás percei is lehetnek gyönyörűek
Egy nagyvárosban sokak számára az a legidegőrlőbb, amíg egyik helyről a másikra jutnak és várakozniuk kell. Tömegközlekedésen, a postán sorban álláskor, vagy bármilyen ügyintézés során. Ahelyett, hogy idegeskednél azon, hogy mennyi időt veszítesz ilyenkor, légy hálás ezekért a percekért!
Legyen nálad zene, könyv, füzet, olvass, írj, kapcsolódj ki. Ezek nem elveszített pillanatok, sőt épp az ellenkezője: nyertél időt magadra, magadnak.
Nem maradsz le semmiről…
A legtöbben azért rohanunk valahova, hogy beleférjen még valami. Még egy megbeszélés, még egy találkozó, még egy edzés, még egy mozi, még egy… még egy… Tényleg minden nap bele kell férnie még egy valaminek? Ha úgy érzed, hogy tele a fejed, és elérted a határaidat, akkor fújj le pár programot, tartsd meg azokat, amik igazán örömet szereznek és adj időt magadnak. Csak úgy lenni.
