Hogyan és mikor határoztad el, hogy belevágsz egy saját márkába?
Korábban egy lapkiadó cégnél dolgoztam, közel tíz évig. De onnan el kellett jönnöm, mert leépítés volt, amibe sajnos én is beleestem. Sokáig keresgéltem állást, de nem találtam olyat, ami megfelelő lett volna számomra. Szörnyű egy időszak volt, mert haszontalannak éreztem magam. És akkor megláttam egy pályázatot a munkaügyi központnál, ahol regisztrált álláskereső voltam. Nem haboztam, mert tudtam, hogy ez az, amit igazán szeretnék. Őstermelő lenni, és lekvárokat, szörpöket készíteni, a magam ura lenni! Felépíteni valamit, valami újat, egyedit, ami csak az enyém.
Vettem egy kis gyümölcsöst (először Veszprém mellett a Csatár-hegyen, majd később Monoszlón) a pályázaton elnyert pénzből, és elkezdtem otthon, a konyhámban lekvárokat készíteni a megtermett gyümölcsből. Aztán szörpöket, befőtteket is. Folyamatosan új termékeket kísérleteztem ki, új ízkombinációkat kreáltam, mert számomra ez jelentette a kihívást, amit élveztem, élvezek ma is, nagyon. Itt élhetem ki a kreativitásomat, amit korábban a munkám adott. Kitaláltam valamit, és megcsináltam. Az elejétől a végéig, és ez hatalmas boldogsággal töltött el. 2012-ben történt mindez.
Marketing managerként dolgoztam előtte, és talán éppen ez az üzleti világ és az egész civilizáció volt az, ami visszalökött a természetbe, a két kézzel dolgozó, őstermelő és kistermelő, azaz feldolgozó létbe. Most együtt „élek” a természettel, mindig azt dolgozom fel, ami megterem és annyit, amit a természet éppen abban az évben ad. Pontosan tudom, mi mikor terem, és hol. Gondolok itt a hársra, az akácra, a bodzavirágra, amiket vadon gyűjtök be a szüleimmel. Egy komplett kognitív térkép van a fejemben a lelőhelyekről. Természetesen nem szedem őket az út mellől, forgalmas helyek közelében, hanem bent az erdőben, lehetőleg minél távolabb az autóktól. Olvass még a témában
