Neked is hiányoznak a nyár ízei, de azok az igazi, varázslatos, gyümölcsös ízek? Szerencsére különféle tartósítási eljárással szinte mindegyiket átvihetjük a télbe is, az viszont egyáltalán nem mindegy, hogyan.
Zsusska, egy fiatal hölgy például ragaszkodik ahhoz, hogy minden egyes lekvárja, szörpje és befőttje valóban gyümölcsös legyen. Ezért már az alapanyagok begyűjtésétől kezdve az üvegbe kerülésig minden termékét gondos munkával, odafigyeléssel, felesleges cukortól és adalékanyagoktól mentesen készíti el, a végeredmény pedig nemcsak mennyei, hanem igazán minőségi is.
Honnan ered a lekvárkészítés iránti szereteted?
Otthonról, a szüleimtől. Úgy nőttem fel, hogy édesanyám mindig mindent eltett, ami megtermett nálunk a kertben. Ami nem, azt pedig elmentünk és begyűjtöttük. Gondolok itt a hársra, bodzára, csipkebogyóra, fosóka szilvára. És rengeteget gombásztunk is, apukám még ma is eljár. Ők falun nőttek fel és a szüleiktől ezt látták. Nekem is anyai ágról jött ez a „befőző gén”, anyukám kamrája például elképesztően nézett ki, és még néz ki ma is. Korábban egészen a plafonig sorakoztak a színes, változatos tartalmú üvegek.
Legelőször tíz évesen az édesanyámmal főztem be, rögtön a sárgabarack lekvárral kezdtem. De az igazi elborulás akkor kezdődött, amikor az első pár üveg elajándékozott lekvár után a barátok kérték, hogy készítsek még, én meg csak szedtem, főztem, szedtem és főztem az újabb és újabb adagokat. Tulajdonképpen a lekvárokkal kezdődött minden, aztán jött a másik nagy szerelmem, a bodzaszörp és társai. A hárs, bodzabogyó, menta, citromfű stb. Ez nagyjából akkor volt, mikor a gyerekek kicsik voltak, és otthon voltam velük.
Hogyan és mikor határoztad el, hogy belevágsz egy saját márkába?
Korábban egy lapkiadó cégnél dolgoztam, közel tíz évig. De onnan el kellett jönnöm, mert leépítés volt, amibe sajnos én is beleestem. Sokáig keresgéltem állást, de nem találtam olyat, ami megfelelő lett volna számomra. Szörnyű egy időszak volt, mert haszontalannak éreztem magam. És akkor megláttam egy pályázatot a munkaügyi központnál, ahol regisztrált álláskereső voltam. Nem haboztam, mert tudtam, hogy ez az, amit igazán szeretnék. Őstermelő lenni, és lekvárokat, szörpöket készíteni, a magam ura lenni! Felépíteni valamit, valami újat, egyedit, ami csak az enyém.
Vettem egy kis gyümölcsöst (először Veszprém mellett a Csatár-hegyen, majd később Monoszlón) a pályázaton elnyert pénzből, és elkezdtem otthon, a konyhámban lekvárokat készíteni a megtermett gyümölcsből. Aztán szörpöket, befőtteket is. Folyamatosan új termékeket kísérleteztem ki, új ízkombinációkat kreáltam, mert számomra ez jelentette a kihívást, amit élveztem, élvezek ma is, nagyon. Itt élhetem ki a kreativitásomat, amit korábban a munkám adott. Kitaláltam valamit, és megcsináltam. Az elejétől a végéig, és ez hatalmas boldogsággal töltött el. 2012-ben történt mindez.
Marketing managerként dolgoztam előtte, és talán éppen ez az üzleti világ és az egész civilizáció volt az, ami visszalökött a természetbe, a két kézzel dolgozó, őstermelő és kistermelő, azaz feldolgozó létbe. Most együtt „élek” a természettel, mindig azt dolgozom fel, ami megterem és annyit, amit a természet éppen abban az évben ad. Pontosan tudom, mi mikor terem, és hol. Gondolok itt a hársra, az akácra, a bodzavirágra, amiket vadon gyűjtök be a szüleimmel. Egy komplett kognitív térkép van a fejemben a lelőhelyekről. Természetesen nem szedem őket az út mellől, forgalmas helyek közelében, hanem bent az erdőben, lehetőleg minél távolabb az autóktól.
Hányféle terméket készítesz jelenleg, és melyek a legkedveltebbek?
Hú, pontosan nem is tudom. Amikor a weboldalt készítettük megszámoltam, és közel százféle termékem van. Mondjuk ezt nem úgy kell érteni, hogy százféle teljesen különböző terméket készítek, hanem például csipkebogyó szörpből készül hagyományos verzió (cukorral) és mindenmentes is. Rengetegféle szörpöt készítek, mivel – különösen nyáron – ezeket nagyon szeretik. Éttermeknek, kávézóknak, borászatoknak is szállítok belőlük. A bodzavirág szörp, az eperszörp és a feketeribizli szörp talán a legnépszerűbb. Az eperszörpömet annyira szeretik, hogy nyár végére az összes elfogy. A lekvárok közül a leginkább közkedvelt talán a meggydzsem, a máklekvár és a lilahagyma lekvár. De ez abszolút változó, mindig más-más terméket keresnek, attól függően is, hogy tél van vagy nyár.
Milyen alapelvek szerint készülnek a termékeid?
Küldetésem, hogy jó minőségű, saját alapanyagból lehet jó, kiváló terméket előállítani. Csak a szép, érett, éppen termő gyümölcsöket főzöm be. Munkám során pontosan úgy járok el, mintha magamnak vagy a családomnak készíteném a szörpöket, lekvárokat vagy épp a befőtteket. Nem teszek bele több cukrot, ha nem szükséges. Nem hígítom fel jobban a csipkebogyó szörpöt, hiába sűrű kicsit, mert ezt a fogyasztó is megteheti otthon. Ugyanolyan odafigyeléssel és nagy szeretettel készítem a termékeimet, mintha magunknak készíteném.
A befőzésben igyekszem több vonalat egyesíteni. Van egy klasszikus vonal, mint a hagyományos szilvalekvár és sárgabaracklekvár, meg cseresznyebefőtt, de van egy másik, semmiképpen nem magasabb szinten lévő, egyszerűen másik értelmezés is, mint a rumos meggydzsem, a chilis fügelekvár vagy a chia magos eperlekvár. És van a harmadik vonal, ami tehát a klasszikus és különleges mellett a harmadik út, nevezzük természetes vonalnak, ilyen a csipkebogyó, bodzabogyó, galagonya – a természet kincseinek felhasználása.
A termékeidhez szükséges gyümölcsöket is te magad termeszted?
Édesapámmal közösen gazdálkodunk a monoszlói területünkön, a szüleim rengeteget segítenek nekem a kertészkedésben, a termények betakarításában, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Ami nem terem meg itt, megtermesztik a szüleim veszprémi kertjükben vagy épp begyűjtöm őket a környékbeli mezőkön, erdőkben. Sokszor kapok barátoktól, ismerősöktől is gyümölcsöt. De a legtöbb alapanyag saját. A befőzést magát már egyedül én végzem, akárcsak az értékesítést, a vevőkkel való kapcsolattartást és az egyéb teendőket. A kiszállításban a párom segít nekem sokat, és most már a kert gondozásában is.
Miért fontos szerinted, hogy még lekvárokból, szörpökből és befőttekből sem csupa cukros verziókat fogyasszunk?
Én a hagyományos eljárás híve vagyok. Nem használok tartósítószert, mesterséges adalékanyagokat, színezéket, aromát. Csak természetes dolgokat. Mindezt azért, mert igyekszem megőrizni a gyümölcsök valódi ízét. Kevés cukrot használok, nem úgy, mint szüleink vagy nagyszüleink. Szeretném leporolni ezt a nagymamás érzést, ami manapság körbelengi a befőzést. Megmutatni, hogy lehet ezt másképp is, újabb, modernebb köntösben. Régen talán azért használtak annyi cukrot a termékekben, mert azt gondolták, attól áll el. Még a mai napig szinte minden nap megkapom azt a kérdést, hogy ha nincs benne cukor, mitől áll el?
Nos, nem a cukor tartósítja a termékeket, hanem a hőkezelés. Ha nincs benne hozzáadott cukor, attól még ugyanúgy eláll évekig is, talán felbontás után kicsit hamarabb célszerű őket elfogyasztani. Én nem szeretem az „agyoncukrozott” termékeket, egyszerűen nem értem miért tesznek bele olyan sokat az üzletben kapható termékekbe, mert felesleges. Én a gyümölcsök valódi, természetes ízét szeretném megőrizni, azt kihangsúlyozni, nem elnyomni a cukorral. Nekem jobban is ízlik kevesebb cukorral, és hiszem, hogy a termékeim ettől mások kicsit.
Mivel biztatnád azokat, akik maguk is gondolkodnak azon, hogy kipróbálják a befőzést?
Szerintem a befőzés remek dolog, „megmenti” a nyarat, vagy ahogy mondani szokás, palackba zárja, „tartósítja”. A nyári ízeket így télen is tudjuk élvezni, amikor kevés dolog terem meg. Sokan persze nem tehetik meg, hogy a saját terményeiket főzzék be, mert nincs kertjük. De ott van például a nővérem, aki nyáron vásárol a környékbeli termelőktől sárgabarackot, vagy akár epret, és elteszi a családnak. Valahogy más íze van annak, amit mi magunk készítünk. És persze tudjuk, hogy mi van benne. És talán ez a legfontosabb.
Az üzletekben kapható termékek tele vannak ízfokozóval, adalékanyagokkal, sűrítőanyagokkal, térfogatnövelővel és még ki tudja mivel, csak hogy minél több legyen a mennyiség és olcsóbb legyen az előállítási költség. Gyümölcs szinte nincs is bennük, ami nagyon szomorú. És nincs is annál klasszabb dolog, mint mikor télen leveszünk a polcról egy meggydzsemet és felbontjuk a reggelihez. És olyankor úgy érezzük, mintha nyár lenne újra.
Milyen jövőbeli terveid vannak?
Rengeteg tervem van, de most talán mind közül a legfontosabb, hogy nemrég Monoszlóra költöztünk, és itt szeretnék majd egy külön műhelyt kialakítani. Eddig egy kis veszprémi lakásban készültek a Zsusska termékek, a saját konyhámban. Most viszont szeretnék (végre) egy külön kis műhelyt, ahol dolgozhatok. Egyelőre még mindennek meg kell találnom a megfelelő helyet, hiszen a késztermékeket még nem hoztam el a szüleim pincéjéből, ahogy a sok-sok üres szörpös és lekváros üveget sem a garázsukból.
Így most nem könnyű a webshopos rendelések feladása, a kiszállítás, de hamarosan minden kialakul és egy helyen lesz minden. A helyén… Raktárt is szeretnék, esetleg egy kis helyet, ahol bemutathatom a termékeimet és háznál is lehet majd vásárolni. Ami a befőzést illeti, továbbra is készülnek majd a megszokott ízek, de azért minden évben készül valami új íz is, valami újdonság, nehogy kiégjek.
Amúgy a fermentálás felé kacsingattam ki egy kicsit nyáron, készült fermentált cukkini, sárgarépa, cékla, mondjuk egyelőre nem eladásra, csak saját részre. Remélem, erre is jut majd több időm és vihetem őket a piacra majd eladni. Tavasszal még többet szeretnék kertészkedni, újabb emelt ágyásokat kialakítani és zöldségeket termeszteni magunknak és a fermentáláshoz is. Gyümölcsfákat is szeretnék még ültetni, régi magyar fajtákat.
Nyitófotó: zsusska.hu