Nem ez az egyetlen gusztustalannak titulált alkotás
Röviden, A szomorúság háromszöge a filmek azon sokat szidott csoportjába tartozik, amelyek olyan undorító testi funkciókkal foglalkoznak, amelyeket inkább zárt ajtók mögött tartunk. Olyan filmek ezek, amelyekben ezek a testi funkciók különösen zajosak, hosszadalmasak és kínosak a szóban forgó szegény szereplők számára. És különleges reakciót váltanak ki a nézőkből.
Néhány ilyen film a cannes-i szíveket is megnyerte. 1983-ban a fesztivál második díját, a Grand Prix-t a Monty Python Az élet értelme című filmje nyerte el, amelyben Terry Jones hegyméretű Mr Creosote-ja egy francia étteremben végigcsámcsogja az étkezést. John Cleese fehér nyakkendős pincére rábeszéli, hogy egye meg az „ostyavékony mentát”, amitől a belei felrobbannak. De ez a film és A szomorúság háromszöge a kivételek közé tartozik.
Általában az undorító dolgokat megjelenítő filmek nem nyernek rangos díjakat. Akár Finch (Eddie Kaye Thomas) az Amerikai pitében a lányvécékben szenved szörnyű hasmenéstől, akár Brundle (Jeff Goldblum) A légyben a szájából csöpögő halványzöld ragaccsal oldja fel az ételét, azok a filmek, amelyek arra törekszenek, hogy undorodjunk, legyenek vígjátékok, vagy horrorfilmek, gyakran elutasításra találnak a filmes zsűri előtt. Pedig sokak szerint igazi tabudöntögető, útkereső alkotásokról van szó. Olvass még a témában
Felülmúlnád egy televíziós műveltségi vetélkedő csapatkapitányát? Teszteld a tudásodat!
Rapallo varázsa: a mesés város, ahol egy kicsit én is olasznak éreztem magam
Külföldiek meglepő élményei Magyarországon: „Nem hittem el, hogy mákot adnak a gyereknek”
Mi van a dolce vita mögött? Péterfy Gergely új regénye megmutatja Olaszország kevésbé ismert arcát
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
