Érezted már úgy, hogy még a legjobb pasira is képes vagy ráunni? Látszólag minden tökéletes, de van benned egy csillapíthatatlan vágy a folyamatos izgalomra és megújulásra. Ez alapvetően még nem probléma, de amikor hosszútávon képtelen vagy megmaradni valaki mellett, még a legnagyobb harmóniában is, akkor nem árt az önvizsgálat.
Amíg a vágy hajt
Ösztönlények vagyunk, legtöbben szeretjük a versenyhelyzeteket. Így van ez a munkában és a magánéletben is. Megszerezni valamit igazán inspiráló és éltető. Valójában azonban az odáig vezető út az, ami izgalomba hoz valakit. Párválasztás során is ez az izgalom hajt bennünket, hiszen nincs jobb érzés megszerezni azt, amire annyira vágyunk. Amikor pedig megkapjuk, az fantasztikus érzés.
Ami pedig ezután jön, az az, ami igazán meghatároz minket. Vannak, akik képesek egy életen át lehorgonyozni valaki mellett és megtalálni benne a megnyugvást, az otthon melege érzést. Az élet túl egyszerű lenne, ha mindenki így működne. A másik oldalnak kell az adrenalin, amit egy új, ismeretlen ember tud számukra nyújtani.
Megöl az unalom?
Gyakran érzed ezt olyan emberek társaságában, akik a mindennapi életed részei? Akkor jöhet egy kis önvizsgálat, mert ennek a gyökerei mélyre nyúlhatnak. Szinte nem létezik olyan ember, akire valamikor ne unnánk rá. Egy idő után még a legszórakoztatóbb személyiségek varázsa is elmúlik, nem tartható fent a folyamatos izgalom.
Egy párkapcsolattól sem várhatunk el élethosszig tartó bizsergést a gyomrunkban, idővel lassan az is múlik.
Normális esetben ezt képesek vagyunk megemészteni és beletörődni abba, hogy a folyamatos izgalmat helyettesíthet mély érzelem is akár. De nem mindenkinek ilyen egyszerű ezt elfogadni, ezért a kelleténél többször váltanak partnert. Úgy érzik, hogy amint beköszöntenek az unalamas hétköznapok, az a kapcsolat végét jelenthetik.