Ha igazán különleges, kézműves magyar csokoládéra, tortára vagy pékárura vágysz, akkor a Ráday utcában rálelhetsz egy olyan gyöngyszemre, ami aztán hosszú távon is a kedvenced lesz.
A Bonbonier egy gyermekkori álom megvalósításaként jött létre, napjainkban pedig már 19 nívós nemzetközi díjjal is rendelkezik. A kezdetekről, a csokoládékészítés szeretetéről és az üzlet mindennapjairól a Bonbonier alapítója, Erdélyi Nóra mesélt.
Mikor és miért éppen ezen a néven született meg a Bonbonier?
Nagyon sokáig gondolkodtam azon, hogy milyen nevet adjak a kis vállalkozásnak. Szerettem volna, ha tükrözi azt, amiről szól maga a Bonbonier és esetleg más nyelven is kimondható, ha netán nemzetközi vizekre evezünk. Végül én zátonyra futottam, így egy szövegíró kollégámat kértem meg, hogy segítsen, így született meg a francia eredetű Bonbonier. Mindent tükröz, amiről szól, s 2 jelentése van:
- A bonbonier egy kis kerámia tároló, amiből nagymamák még anno az unokákat édességekkel kínálták – eredetileg mi kis csokiból készült bonboniereket készítettünk, amikbe bonbonokat helyeztünk. Ezeket még mindig csináljuk, bár mostanra picit háttérbe szorultak.
- A bonbonier egy kis édességbolt, amely sok-sok finomságot kínál vendégeinek.
Miért döntöttél úgy, hogy a kézműves csokoládék gyártása lesz a fő profilotok?
Ez nekem egy gyermekkori álomról szólt, amely jó sok évbe telt, míg felszínre tört és beteljesült. Gyermekkoromban, szüleim lévén, sokat utaztunk és nagyon jó minőségű csokoládékon nőttem fel. Imádtam, hatalmas hedonista lettem és picit válogatós is egyben csokik terén. Éveken át formálódott bennem, miután a főiskola után a reklámszakmában elhelyezkedtem. Először „A nagy csokoládé” című könyv kezdte előhozni belőlem újra ezeket az érzéseket és barátoknak kezdtem el csokoládét csinálni karácsonykor. Évről évre egyre többet csináltam ezekből a finomságokból, míg a legvégén már csokiból készült dobozokat készítettem, amelyek végül feltették az i-re a pontot.
Reklám szakma lévén, nagyon jól tudtam, hogy valami olyannal tudok elindulni és kitűnni a piacon, ami egyedi… s akkortájt már sok bonbonos volt a piacon. A csokoládéból készült dobozról viszont úgy gondoltam, ez valami egyedi. Az viszont csak a dolog pikantériája, hogy a bonbonjaink sokkal nagyobb sikert arattak debütálásunkkor és ők kerültek előtérbe.
9 évet töltöttél el korábban a reklámszakmában. Hogyan élted meg az éles váltást, milyen kihívásokat hozott ez az új út?
A reklámszakma is a főiskola után egy cél volt számomra és szerencsére az álmaim ügynökségénél sikerült elhelyezkednem. Azonban hamar bebizonyosodott, hogy picit többre vágyok, valami sajátra, valami kreatívra és lehetőség szerint egy csokiboltra. Eleinte úgy gondoltam, tőke nélkül nem tudom elérni, ezért előtérbe kerültek egyéb lehetőségek tőkeszerzés céljából (egyéb vállalkozások, stb.). Azonban miután rádöbbentem, hogy nem kell egyből csokibolttal indítani, máris más fénybe került a vállalkozás elindítása és egyben közelebb is. Innentől kezdve tudatosan készültem rá, de egy borzasztóan nehéz, megterhelő folyamat volt.
Onnantól kezdve, hogy minden szabadságomat a vállalkozás építésére fordítottam, a debütálásunktól picit több mint 1 éven át rengeteg túlórával kellett szembenéznem, hiszen nem mondtam fel egyből. Hétköznap, este 7-8 körül az ügynökségből siettem a műhelybe gyártani, ahonnan többnyire hajnalban értem haza. Másnap reggel pedig minden indult újra. A hétvégéink is fesztiválos kitelepülésekkel teltek, pihenés helyett. Nagyon megterhelő volt, hiszen nehéz otthagyni a stabil bevételt valami teljesen bizonytalanért.
Ráadásul a családod és a környezeted is ezt sulykolja, közben te már az energiáid vége felé jársz. S igen, egy kisebb összeomlás vetett véget az egésznek, amikor is minden összejött az életemben (extrán sok munka az ügynökségnél, egy kisebb baleset, plusz a karácsonyi csokis szezon a nyakunkban). Ez volt az a pont, amikor felmondtam és belevetettem magam teljességgel a csokoládé világába. Fura és nehéz év előtt álltunk, viszont csak egy év volt és helyrebillentünk… Hirtelen a magad ura lettél és hirtelen a stabil bevételed is elillant… ez mind 9 év ledolgozott alkalmazotti év után nagyon nehéz. A bizonytalansághoz nagyon erősnek kell lenni.
Mit jelent az pontosan, hogy Chocolateur diplomával rendelkezel?
Ahhoz, hogy legyen egy hitelesített műhelyem, szükség volt egy „diplomára/oklevélre”, amit elfogadtak itthon. Azonban nem volt csokoládéképzés Magyarországon, csak az általános cukrász OKJ, ami holmi keveset foglalkozott a csokoládéval. Szempont volt az is, hogy munka mellett meg tudjam csinálni. Így esett a választásom a vancouveri Ecole Chocolat-ra, amely egy online képzés volt, és honosítással itthon elfogadták mint végzettség. Gondolom furcsán hangzik, hogy online… hiszen miként is lehet megtanulni ezt az interneten? Nagyon jól fel volt építve a képzés gyakorlatokkal, bár én már előtte autodidakta nagyon sok mindent megtanultam, és csak plusz tudásra tettem szert a tanfolyam által. Így már csak egy dolgom maradt, 90% feletti teljesítményt elérni, hiszen ez esetben járt csak az oklevél.