Ám ha valakit szeretettel, tisztelettel neveltek, akkor nagy eséllyel ő is szeretettel és tisztelettel fog viszonyulni idős szüleihez. Nem azért, mert tartozik nekik, hanem mert így működik az érzelmi dinamika. A szeretet szeretetet, a gondoskodás gondoskodást szül.
De mi van akkor, ha nem volt szeretet?
Az én gyerekkorom nem volt könnyű. A szüleimtől – különösen az apámtól – nem azt a fajta biztonságot és elfogadást kaptam, amire egy gyereknek szüksége lenne. Inkább félelmet, kiszámíthatatlanságot, sebeket. Olyan mondatokat, félelmeket és helyzeteket, amelyeken felnőttként is dolgozom. Terápiában, önismereti könyvekben, csendes belső párbeszédekben. És még így is, nap mint nap szenvedek tőlük. Néha csendesebben, néha a teljes testemet lebénító módon.
És most, amikor látom, hogy az én szüleim is öregszenek, ott motoszkál bennem a kérdés: mi az én dolgom? Olvass még a témában
„Légy negatív, pofázz vissza és ne csinálj gyereket” – 10 tanács, ami javítja az életminőséged, de úgyse fogadod meg
„A srác, aki a suliban csúfolt, hogy szegények vagyunk, most hajléktalan” – Hogyan szembesültél a karma hatalmával?
Így segít, ha megírsz egy levelet, amit sosem küldesz el senkinek
Ezt hozza 2026. szeptember 7. a numerológia szerint: bőség és erő
Jogilag talán lehetne válaszokat találni. Erkölcsileg már sokkal bonyolultabb.
Mert racionálisan tudom: nem tartozom nekik semmivel. Ha jók lettek volna hozzám, sem kérhetnének semmit. De ha kérnének, mire alapozva kérnék? A fájdalmaimért biztosan nem. A gyerekkori szorongásaimért, az önértékelési küzdelmeimért sem. Nem a mai napig tartó rémálmokért, a PTSD-ért, vagy azért, hogy érzelmileg telített helyzetekben a mai napig lefagyok, és nem merek megszólalni.
És mégis.
Ha elképzelem, hogy magukra hagyom őket, bűntudatot érzek. Nem azért, mert ők ezt belém nevelték volna tudatosan. Hanem mert bennem van egy belső mérce arról, milyen ember szeretnék lenni.
Nem olyan, mint az apám.
Nem akarok bosszúból élni. Nem akarom azt mondani: „most te jössz”. Mert attól nem gyógyul meg a múlt. Attól csak tovább öröklődik a keménység.
De az sem opció számomra, hogy újra feláldozzam magam. Hogy ugyanabba a dinamikába csússzak vissza, ahol az ő igényei fontosabbak, mint az én határaim.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
