A legtöbb családban a karácsonyi együttlét ha kisebb nézeteltérésekkel, de mégis csak örömben telt. Vannak azonban olyanok, akik elgondolkodhattak rajta: érdemes-e erőltetni a kapcsolatot a vér szerinti kötelék miatt? Ők sincsenek egyedül.
„Kinyilatkoztatni, hogy egyszer és mindenkorra ‘végeztünk’ családtaggal erőteljes és kivételes jelenség” – magyarázza Karl Andrew Pillemer, az amerikai Cornell Egyetem humánfejlesztési professzora a BBC-nek. „Különbözik a családi viszályoktól, a konfliktushelyzetektől és az érzelmileg távoli, de érintkezést mégis is magában foglaló kapcsolatoktól.”
Pillemer rájött, hogy kevés jelentősebb tanulmány készült a családok elidegenedéséről. Emiatt országos felmérést végzett a 2020-as Fault Lines: Fractured Families and How to Mend Them című könyvéhez. A felmérés szerint több mint minden negyedik amerikai számolt be arról, hogy elszakadt legalább egy rokonától. A Stand Alone brit elidegenedési jótékonysági szervezet hasonló kutatásai szerint a jelenség minden ötödik családot érint az Egyesült Királyságban. Ausztráliában és Kanadában akadémiai kutatók és terapeuták azt állítják, hogy a családok szétesésének „néma járványa” zajlik éppen.
Egyre többen választják ezt az utat
A közösségi médiában fellendültek az olyan felnőtt gyermekek online támogató csoportjai, akik az elidegenedést választották.
Az a tény, hogy a szülők és felnőtt gyermekeik közötti elidegenedés egyre növekszik – vagy legalábbis egyre több szó esik róla. Úgy tűnik, kulturális és pszichológiai tényezők összetett hálózatának tudható be. A trend pedig rengeteg kérdést vet fel az egyénekre és a társadalomra gyakorolt hatásával kapcsolatban.
Bár a kutatások korlátozottak, a szülő és egy felnőtt gyermek közötti „szakítások” többségét általában a gyermek kezdeményezi – mondja Joshua Coleman pszichológus, az Elidegenedés szabályai: Miért szakítják meg a felnőtt gyerekek a kötelékeket és hogyan gyógyítsuk meg a konfliktust című könyv szerzője.
Ennek egyik leggyakoribb oka a szülő múltbeli vagy jelenlegi bántalmazása, legyen az érzelmi, verbális, fizikai vagy szexuális. A válás egy másik gyakori hatás, amelynek következményei a felnőtt gyermekek „oldalra állásától” egészen az új emberek családba kerüléséig, például mostohatestvérekig vagy mostohaszülőkig terjednek. Ez a „pénzügyi és érzelmi erőforrások” megosztottságához vezethet.
A mentális tudatosság és az individualizmus is közrejátszik a fiatalok döntésében
A szakértők úgy vélik, hogy a mentális egészséggel kapcsolatos növekvő tudatosságunk, és az, hogy egyre jobban megértjük, a mérgező vagy bántalmazó családi kapcsolatok hogyan befolyásolhatják jólétünket, szintén hatással van az elidegenedésre.
„Noha a családi konfliktusokban vagy az attól való elszigetelődés vágyában nincs semmi különösebben modern, a családtagok elidegenedésének elfogadottsága, mint a személyes fejlődés eszköze, ahogyan ez manapság általában történik, szinte bizonyosan új” – mondja Coleman.
„Fontos stratégiává vált annak eldöntése, hogy mely embereket tartsuk meg vagy távolítsuk el az életünkből.”
Coleman azt állítja, hogy a személyes jólétre való fokozottabb összpontosításunk mellett párhuzamosan más trendek, például az „individualista kultúra” felé való elmozdulás is sokat nyom a latban. Mindez szerepet játszhatott abban, hogy egyre többen döntenek úgy, hogy megszakítják a bántalmazó kapcsolatot. Ezt részben azért is tehetjük meg, mert sokan lényegesen kisebb mértékben függünk a családunktól, mint például az előző generáció tagjai.
„Ha nincs szüksége a családtagokra a támogatásért, vagy azért, mert örökölni szeretné valaki a családi vagyont, azt jelenti, hogy inkább az identitásunkon és a növekedési törekvéseinken, mint a túlélésen vagy a szükségszerűségen alapul, kivel töltjük az időtnket,” – magyarázza. „Ma már egy felnőtt gyermeket semmi más nem köt a szülőhöz, mint a puszta vágy, hogy kapcsolatban legyen vele.”