5 munkatárstípus, aki miatt szívesen home officeoznál

Írta: ,

Sokakat megijeszt a gondolat, hogy egész nap egyedül vannak, nem látnak senkit, nem tudnak szólni senkihez. De lássuk be, vannak olyan kollégák, akik miatt néha inkább bevállalnád, hogy egész nap senkit sem látsz, ha legalább őket sem kell.

1/5 Az értetlenkedő

Az ember egy munkahelyen csapatban dolgozik, ahol mindenki kisegíti szükség esetén a másikat, és persze, sokkal jobb, ha valaki kérdez, mintha valamit nem jól csinál meg, és amiatt mindenkinek plusz feladat lesz.

De amikor valakinek egy rövid igen vagy nem, egy ide kattints vagy abba a mappába tedd helyett töviről hegyire, az egész munkamenetet felvázolva, minden egyes okkal és miérttel, lehetséges alternatívákkal és azok kizárásával, 12 felvonásban kell elmagyarázni minden egyes lépést, már másképpen biztosan nem engedi el a kérdést, és még akkor is fel fog vetni egy problémát, amikor azt hitted, hogy már megbeszéltetek mindent, amit egy irodai tűzőgépről megbeszélni emberileg lehetséges… Na akkor szívesen csomagolnál, és mennél haza.

A magánéletét kiteregető Kép forrása: racorn/depositphotos.com

2/5 A magánéletét kiteregető

Szuper, ha egy munkahelyen baráti a hangulat, de attól mégis csak munkahelyen vagy.

Lehet, hogy van olyan kollégád, akivel az évek során valóban bensőséges viszony alakul ki, de az, aki a kávégép előtt hangosan sóhajtozza, hogy „Jajj, hát ez a Béla… jajj, most mondd meg!”, míg végre valaki megtörik, és megkérdezi, hogy csak nincs-e valami baj, na az azért már kicsit neked is sok.

Ha ezek után nem tudod úgy elfogyasztani az ebédedet, hogy meg ne tudd, hogy Béla miért féltékeny Gézára, és hogy betűről betűre meg ne ismernéd a tegnap esti veszekedés forgatókönyvének minden részletét, akkor nem csoda, ha azt érzed, hogy ezentúl inkább magányosan ebédelnél.

3/5 A „bennfentes”

Mindig, mindent tud, vagy legalábbis úgy csinál, de az értékes információkból persze senkinek semmit nem ad át, éppen csak csepegteti őket, hogy érezzük, ő többet tud nálunk.

Az elejtett megjegyzéseket aztán sejtelmes mosoly követi, amikor pedig rákérdezel, hogy mégis ezt hogy érti, vagy mire gondol, elégedett vigyorral azt mondja, hogy á, semmi, semmi, erről amúgy sem beszélhet.

Ebben a pillanatban pedig már nem is tudod, hogy rá vagy inkább mérges, vagy saját magadra, amiért már megint hagytad, hogy berángasson ebbe a csőbe, pedig nagyon nem szeretted volna megadni neki ezt az örömöt.

4/5 A károgó

Oké, mindenkinek van néha elege a papírhalomból, meg a visszafejthetetlen e-mail láncokból, és persze, ilyenkor kire zúdítsa rá az ember a keserűségét, ha nem a munkatársakra, akik megértik őt.

De amikor valaki egyfolytában csak károgni tud, mindenben a rosszat látja, és ha például péntekenként ezentúl fél órával korábban el lehet menni, akkor kiselőadásba kezd arról, hogy most milyen nehéz lesz ugyanannyi munkát rövidebb idő alatt elvégezni, az gyorsan lehúzza az egész iroda hangulatát.

Ha úgy tűnik, hogy ennek a károgó hollónak még egy nagy darab sajttal sem lehet betapasztani a száját, az egyetlen menekülésnek már csak a home office tűnhez.

A kibeszélő Kép forrása: racorn/depositphotos.com

5/5 A kibeszélő

Alig fordult ki valaki a szoba ajtaján, az ő arcáról máris eltűnik az a nyájas mosoly, ami addig ott volt, és azonnal belekezd, hogy bizony, ez a Juci még mindig nem tudja, hogy kell pontosan kitölteni a heti jelentést, egyébként a múltkor a Gáborral látták együtt, és azt beszélik, hogy jóban van a főnök húgával, azért dolgozhat itt.

Kínos hümmögésen kívül nem igen tudsz hozzászólni a kérdéshez, mert semmi kedved kibeszélni a háta mögött Jucit, de azért egy nyílt konfliktusba sem akarsz beleállni miatta, elvégre annyira nem vagytok jóban, de most meg emiatt gyáva embernek érzed magad.

Hogyan lehetne távol maradni ettől a drámától? Talán csak akkor, ha fizikailag is másik térbe helyeznéd magadat… Persze, cseten még akkor is rád írhatnak.