Minden hétköznap délelőtt, amikor felnézek a Facebookra, szembejön velem egy rövid sztori, amiben egy mindig vidám úr elmondja, éppen milyen kínálattal – levesekkel és főzelékekkel – várják a vendégeket Budapesten, a Klauzál téren található HIPPEACE-ben. Egyszerűen annyi pozitív energia árad belőle, hogy egyből jobb kedvem lesz tőle. Egy ilyen napon döntöttem el, hogy felkeresem őt: Szatmári Ferit, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Főzelékes Ferit.
Feri az elmúlt évek során rengeteget tett azért, hogy minél többekkel megszerettesse a főzelékeket. Persze nem azokat, amik a menzán annak idején rémálomnak bizonyultak a tányérunkon. Hanem olyan izgalmas kombinációkból született verziókat, amelyekre elég csak ránézni, és az embernek máris megjön az étvágya. Ebben pedig bizony még annál is több munka van, ahogyan azt elsőre a legtöbben hinnénk.
Honnan ered a főzelékek iránti szereted?
Mindig is szerettem a főzeléket, szerencsére anyu nagyon főzte és még főzi is őket. Gyerekkoromban sem vették el a menzán tőle a kedvemet, talán velem lehetett a baj. Nem tudom! Vagy olyan szerencsés voltam, hogy soha nem ettem szart. A sors akarta úgy, hogy a főzelékek és én 2013-ban ennyire szorosan egymásra találjunk. 😊
Rengeteg fantasztikus recepted található az interneten, és három szakácskönyved is megjelent már. Mi volt az a pont, amikor úgy érezted, hogy itt az ideje belevágnod egy saját főzelékezőbe?
10 év halogatás után már nem lehetett tovább húzni az időt. 47 éves vagyok, azt hiszem, hogy rám kifejezetten illik az a mondás, hogy sohasem késő belevágni egy új kalandba. Nem szerettem volna nem megélni ennek a lehetőségét. Kérdezd meg egy év múlva, hogy jó húzás volt-e? 😊
Milyen út vezetett odáig, hogy megnyílt a HIPPEACE, és miért éppen erre a névre esett a választásod?
Hosszas tervezgetés előzte meg. A név volt meg legelőbb, tipikus esete a gombhoz a kabátot szitunak. Aztán megtaláltam az üzlethelyiséget és onnan már mentek a dolgok. Kitalálni a belsőt, engedélyeket intézni és csak kapkodni a fejünket, hogy mennyi baromságra kell vagyonokat kifizetni addig, amíg el tudod adni az első adag főzeléket. Nem könnyű folyamat.
Kitartónak kell lenni, mert mindig jön valami újabb és újabb kihívás és akadály. Mi nem vagyunk nagy hely (az unokatestvéremmel közösen nyitottunk), ennek ellenére így is töménytelen mennyiségű feladatot kellett megoldani.
A név egy szójáték, a hippi és a borsó angol nevéből ered. Utal arra, hogy szeretünk szabadon élni (amíg hagyják), vidáman, optimistán, izgalmasan, sokszínűen. És ugye a borsót nem nagyon kell magyarázni! Az egyik első főzelékem borsó volt, talán ez is meghatározta a választást.
Mely szempontok alapján választjátok ki az alapanyagokat, és hogyan alakul általában a napi kínálatotok?
Minőség és ár. Ez a két legfontosabb szempont. Igyekszem okosan variálni és összeállítani a menüt. Mindig legyen benne izgalmas, drágább alapanyag éppúgy, mint egyszerűbb, olcsóbb, ámbár semmivel sem unalmasabb. Egyik kezemmel adok, másikkal elveszek. Ez üzlet, nem jótékonysági intézmény. A megfelelő egyensúly a lényeg.
Minden nap van hüvelyes, ami a nehezebb főzelék műfaját képviseli, van egy közepesen masszív és mindig van egy könnyedebb, lágyabb példány. És nem szabad elfelejteni az igényeket sem. Fél év távlatából nagyon jól látszik, hogy mi az, ami kelendő, és mi az, amit felesleges erőltetni.
Mit tanácsolnátok azoknak, akik a régi rossz menzás emlékek miatt kerülik még ma is a főzelékeket?
Legyenek nyitottak az újra. Senkit sem akarunk meggyőzni. Nálunk van lehetőség kis kóstolókat kérni pont amiatt, hogy akinek vannak fenntartásai, azok is tesztelhessék a főzeléket. Kötelezettség nélkül. Nem kell egyből fejest ugrani egy currys-kókuszos krumpliba. Első lépésnek elég lesz egy citromos-petrezselymes is. Aztán jöhet szépen lassan minden más. Szóval nyitottság kell és megfelelő helyszín, ahol nem fog csalódni. Ilyen például a HIPPEACE. 😊
Mely eddig kapott visszajelzésekre gondoltok vissza a legszívesebben, és milyen jövőbeli terveitek vannak?
Szerencsére rengeteg pozitív visszajelzésünk van, de volt már kritika is. Ezt persze az ember elsőre nehezen fogadja, de ez is kell ahhoz, hogy jobbak legyünk. Nagyon sokan jönnek haza látogatóba külföldről, és sok esetben az első útjuk hozzánk vezet, mert olvastak vagy csak hallottak rólunk. Ez az egyik legszuperebb érzés. De az is kedves a szívünknek, amikor erősen szkeptikus idős emberek tévednek be, mondván ők ilyet nem esznek. Aztán visszajáró vendégek lesznek. Ilyenből is akad pár.
A jövőt tekintve sok tervünk van. Lassan, lépésről-lépésre haladunk. Új hely, boltokban megvásárolható főzelék és a világűr meghódítása. Egy extra álom, hogy főzeléket egyenek a magyar űrhajósok a nemzetközi űrállomáson 2025-ben.
Nyitófotó: Rácz Tamás