A káromkodás többnyire minden családot utolér előbb-utóbb. Ha a gyerek csúnyát mond, egyből magunkban keressük az okát. „Hol tanulhatta? Kitől? Nálunk nincs káromkodás!” Többnyire ebből bennünket, szülőket ítélnek meg, aminek lehet is némi alapja. De hogyan kezeljük mindezt?
Mit tehetsz te, a felnőtt, a szülő?
Sok felnőttet, sok szülőt ez nem érdekel, nem riaszt annyira, hiszen az ő élete része is a káromkodás, ő is folyton csúnyán beszél. Mások nem szeretnék, hogy a gyermekük csúnyán beszéljen. Ennek több oka van. Az egyik az, hogy a káromkodás lélekromboló tevékenység, amitől senki sem lesz több, nem fejlődik. A másik ok az, hogy a káromkodókat általában negatívan ítélik meg az emberek. Nehéz ez akkor, ha a gyermekünk káromkodik, mert sokan nagyon hamar ítélkeznek. Persze, nem a gyereket, hanem a szülőt ítélik meg ilyenkor.
Az tény, hogy a szidás és a megszégyenítés nem visz előbbre, a büntetéssel sem érsz el semmit. Ne feledd, a gyereked arra vár, hogy figyelmed csak rá irányuljon.
Ha sikerül elérnie, hogy heves reakciót váltson ki belőled a csúnya beszéddel, akkor biztos, hogy nem először hallottad a káromkodó gyermeked.
A legjobb megoldás, ha még akkor is nyugodt maradsz, ha egy bomba robbant fel benned, amikor meghallottad, mit mondott. Figyelmeztesd őt nyugodt hangon, hogy nem akarod ezt még egyszer meghallani, mert ez nem szép szó, nem szép kifejezés, nem használunk ilyeneket. Ettől kezdve viszont nem érdemes több energiát fektetni a dologba. Ugyanis, ha látja, hogy téged ennyire érdekel, tovább csinálja majd. Ne feledd, ő most csak a határait feszegeti, próbálgatja, hogy meddig mehet el.
Ha véletlenül te magad mondasz egy-egy csúnya szót, akkor kérj bocsánatot, de ne foglalkozz sokat ezzel a továbbiakban.
Ha a gyermek káromkodik, az nem jó tapasztalás, kellemetlen élmény, de nem tragédia. Egy kisgyerek könnyen rávezethető a helyes útra, ha kitartóak a szülei. Adj neki lehetőséget mindig, hogy bebizonyítsa, milyen értékes emberke ő. Figyelj rá, beszélgessetek sokat.