A káromkodás többnyire minden családot utolér előbb-utóbb. Ha a gyerek csúnyát mond, egyből magunkban keressük az okát. „Hol tanulhatta? Kitől? Nálunk nincs káromkodás!” Többnyire ebből bennünket, szülőket ítélnek meg, aminek lehet is némi alapja. De hogyan kezeljük mindezt?
Honnan tanulta ezt?
Amikor először találkoztam ezzel a jelenséggel a saját gyerekemnél, nagyon rossz érzés volt. Ahogy mondani szokták, megállt bennem az ütő, amikor hallottam, hogy csúnyát mondott az én angyali kislányom. Ráadásul az egyik tanára értesített erről, ami még kellemetlenebb volt, mintha én hallottam volna, hogy mit mondott. Tetézte az egészet, hogy olyan csúnya szavakat mondott egymás után, amelyeket itthon nem hallhatott. Gondolkodóba estem hát, hogy mi válthatta ki nála ezt.
Az általános tapasztalat az, hogy a gyerekeknek fogalmuk sincs, hogy konkrétan mit jelentenek a csúnya szavak, kezdetben csak a „hülyét” használják, hiszen érzik, hogy ezzel azt, akinek mondják, megbántják, és pont ez a cél.
Természetesen ez tovább gyűrűzhet. Az én gyerekem a hülyét átugrotta, egyből sokkal durvább szavakkal kezdett, amit nem a társaira mondott, hanem felkiáltásként használt. Ebből is látszott, hogy fogalma sincs, mit is mond valójában, csak menőnek érezte magát tőle.
A rossz példa ragadós
Semmi kétség, a gyerek nem magától találja ki a cifra szavakat, azokat hallja valahol. Játszótéren, iskolai, óvodai közösségben, otthon, a tévében vagy bárhol találkozhat káromkodással. Természetesen mint mindig, ebben az esetben is a rossz példa ragadós. A mi esetünkben biztos vagyok, hogy azt, amit mondott, a gyerek nem itthon hallotta. Nem azt mondom, hogy soha, semmilyen esetben nem hagyta el csúnya szó a szánkat, de nem jellemző a káromkodás az otthonunkban.
A játszótér is kizárva, hiszen nem járunk és nem is jártunk oda. Marad a suli és a sportcsapat. Mindkettőben előfordulhat, hogy káromkodnak a gyerekek, egymástól átveszik a példát, mi szülők pedig csak pislogunk.
Mi a gyermekek célja a káromkodással?
Jó kérdés! A gyerekek különös megnyilvánulásainak általában az a fő célja, hogy magukra irányítsák a figyelmet. A káromkodással is elsősorban ezt szeretnék elérni. Ugyanakkor fontos számukra, hogy valamilyen reakciót és cselekvést csikarjanak ki a szülőkből, tanítókból.
Ahogy már említettem, többnyire fogalmuk sincs, hogy az általuk kimondott szavak mit jelentenek. Azért mondják, hogy figyelhessék, mit reagál a felnőtt, hogyan viselkednek ennek hatására a kortársai.
