Hogyan vált a divat ekkora szenvedélyeddé? Mióta tudod, hogy ez a te utad?
2011-ben indítottam a blogomat. Akkoriban csak egy-két hazai divatblog létezett. Az egyiket olvasva eszembe jutott, hogy ezt akár én is tudnám csinálni. Történelem-német szakos tanárnak tanultam, mindig is jó érzékem volt a humán tárgyakhoz, így tudtam, hogyan kell választékosan írni és beszélni, ezért jó ötletnek tartottam belevágni. Azért azt hozzá kell tennem, hogy rögös volt az út, míg idáig eljutottam.
Az alapképzés elvégzése után, továbbfejlesztettem a német nyelvtudásomat. Magyarország egyik legjobb nyelviskolájában tanultam, aminek segítségével megszereztem a német felsőfokú C1-es nyelvvizsgám. Aztán felvételiztem az ELTE-re, amit azóta már be is fejeztem, így történelem-német-andragógia szakos középiskolai tanár vagyok. Az egyetemi évek elég megterhelők voltak számomra. Nagyon energikus és pörgős vagyok, emellett elég ritkán iszom alkoholt, nem cigizek és még sosem próbáltam ki egyetlen drogot sem, illetve egészségesen étkezem és rendszeresen mozgok, de még így is sokszor holtfáradtnak éreztem magam.
Emlékszem, hogy volt olyan félévem, amikor heti 21 tárgyam volt, a történelem, a német nyelv, irodalom és nyelvtan, illetve az andragógia, azaz a felnőttképzés területén, továbbá ehhez hozzá jöttek a pedagógiával és pszichológiával kapcsolatos előadások és szemináriumok.
Akkoriban már ismert volt a blogom, több tízezren követték a Facebook oldalamat és milliós elérésem volt havonta. A siker ellenére ezt a két teljesen eltérő oldalt mégis nehéz volt összeegyeztetnem. Néhány közeli barátom tudja, hogy milyen komoly problémákkal kellett akkor szembenéznem, amiről eddig még sosem beszéltem nyíltan. Egyrészt van egy magyar divatblogger, aki valamiért mindenféle aljas módszerekhez folyamodva évek óta a mai napig tönkre akarja tenni a karrieremet, nem riadva vissza a rágalmazástól és a hitelrontástól sem. Olvass még a témában
Másrészt két gimnáziumban, ahol a gyakorlataimat töltöttem és naivan bevallottam hogy blogolok, egy-két vezetőtanár nem nézte jó szemmel, hogy van egy másik életem is, ami a tanári szakmától ugyan merőben eltérő, de számomra az is éppolyan fontos, mint a tanítás és a nevelés.
