Évszázadokkal ezelőtt is ugyanígy aggódtak a szülők
Azon aggódni, hogy vajon eleget alszik-e a babád, egyáltalán nem újdonság.
Az első „tudományos” irányelvek még 1897-ből származnak. Ekkor a londoni székhelyű Contemporary Science Series alvásról szóló könyvében egy orosz orvos azt javasolta, hogy az újszülöttek napi 22 órát aludjanak. A következő évszázad során, bár ezek a javasolt mennyiségek csökkentek, az ajánlott alvás folyamatosan körülbelül 37 perccel hosszabb volt, mint amennyit a csecsemők ténylegesen aludtak. Ez pedig évtizedekre megnyitotta az aggódás útját a szülők előtt.
A szakértők egyetértenek abban, hogy az alvás elengedhetetlen a csecsemők és a kisgyermekek (és ami azt illeti, a felnőttek) számára. Az alváshiány kardiometabolikus kockázati tényezőkkel, az ADHD megnövekedett kockázatával és az alacsony kognitív teljesítménnyel, valamint gyengébb érzelmi szabályozással, tanulmányi eredményekkel és életminőséggel jár együtt. Olvass még a témában
„Akkor döbbentem rá, hogy elvesztettem a legjobb barátomat” – Férfiak, akik megbánták, hogy elváltak
Rákényszerítettem magam, hogy unatkozzak, és meglepően jó dolgok származtak belőle
Ezt az egy mondatot sosem szabad kimondani egy gyereknek, még viccből sem
Ezt hozza 2026. szeptember 12. a numerológia szerint: tervezés és rendrakás
A hosszú távú eredmények közül sok azonban iskoláskorú gyermekekre vonatkozik, nem csecsemőkre. Ezek is összefüggések, de nem ok-okozati összefüggések. Az egyetlen módja annak, hogy megtudjuk, hogy bizonyos mennyiségű alvás (vagy hiánya) „okoz-e” egy bizonyos állapotot, ha végigviszünk egy randomizált, kontrollált vizsgálatot. Ez azt jelentené, hogy a gyerekek egy csoportját éveken keresztül rossz alvásra kellene kényszeríteni. Ez nyilvánvalóan etikátlan lenne. Nehéz tehát megfejteni, mekkora összefüggés lehet valójában.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
