Keserédes
Szerettem volna gyereket, de nem találtam meg hozzá időben a megfelelő párt és a férjem ugyanígy volt ezzel, ő is sokáig keresgélt. 35 évesek elmúltunk, amikor találkoztunk, két évig együtt éltünk és nincs mit szépíteni, kifutottunk az időből. Próbálkoztunk lombikkal, de nem sikerült és úgy döntöttünk, akkor nem lesz gyerekünk. Mindkettőnknek nehéz volt ezt elfogadni, de azt a jó döntésnek tartjuk, hogy nem vállaltunk gyereket mással.
Egyezés
Nő létemre sosem akartam gyereket, tudtam, hogy nem nekem való. Három komoly kapcsolatom is ezért ment gallyra, mert a partereim a negyven felé közeledve meggondolták magukat és rájöttek, hogy mégis utódra vágynak. Végül találtam egy olyan férfit, aki ugyanúgy gondolkodott mint én és így hatvan felett elmondhatom, remekül alakult az életünk, gyerek nélkül is teljes.
Olvass még a témában
Változás
Gimis szerelem a miénk, akkoriban még egy tucatnyi gyereket akartam, amin a férjem mindig nevetett. Húszévesen már úgy voltam vele, hogy elég lesz kettő és azt sem kell elsietni, aztán ahogy néztük a barátainkat, ahogy bővültek a családjaik, egyre inkább úgy éreztük, hogy ez lehet, hogy mégsem nekünk való. A mai napig szeretjük családos ismerőseinket, de úgy változtak meg, ahogy mi sosem akartunk. Nekünk fontos volt a szabadság, a spontaneitás és úgy döntöttünk, ketten is egész családot alkotunk. Hatvan felett is hegyet mászunk, vitorlázunk, síelünk és maximálisan elégedett vagyunk az életünkkel.
A cikk folytatódik, lapozz!
