Barát az, aki mások előtt dicsér, de négyszemközt nem kímél. Jól is van ez így, hiszen ki mással legyen az ember őszinte, ha nem a barátaival. Nem ajánlatos viszont összetéveszteni az őszinteséget az udvariatlansággal, amit még a legjobb barátaink is megkövetelnek maguknak. Jogosan.
A telefonodat nyomkodod, amikor beszélnek hozzád
Hajlamos az ember azt hinni, hogy a barátai társaságában bármit megtehet. Ők a barátaim, olyannak szeretnek, amilyen vagyok – gondoljuk tévesen. S ennek megfelelően áthághatunk kisebb etikai szabályokat, de ennek is van egy határa. Mindenki szereti, ha figyelnek rá, amikor beszél. Így vannak ezzel a barátaink is, főleg, ha csak hetente, havonta van időnk összefutni velük.
Sosem fizetsz
A nagyobb baráti társaságokban szinte mindig akad egy személy, akinek hirtelen a mosdóba kell rohannia, ha érkezik a számla. Ők azok, akik csak akkor kérdezik meg a többieket is, hogy innának-e valamit, ha tele a poharuk. Máskor felveszik ugyan a rendelést, de végül addig beszélnek, hogy „elfelejtik” az egészet.
Evés közben beszélsz és potyog a kaja a szádból
A csámcsogás, a disznó módon történő evés szintén egy olyan viselkedés, amit egyesek megengedettnek tartanak a legközelebbi barátaik körében. A legidegesítőbb, ha az éppen bekapott falat még jól láthatóan ott van a másik fogai közt, miközben érthetetlenül formálja a szavakat, alig lehet érteni, mit mond és folyamatosan hullik ki az étel a szájából. Majd nyel egy nagyot, kanalaz egy újabb adag ételt és folytatja tovább a történetet.
Mondok jobbat!
Egyesek bármilyen meghökkentő történetet le tudnak reagálni azzal, hogy „az semmi, mondok jobbat”. Számukra nem az a lényeg, hogy tényleg jobbat mondjanak, hanem, hogy ezzel a kijelentéssel megnyugtassák magukat, még mindig ők a társaság középpontjai. Ha visszakérdeznénk, hogy mi az, aminél jobb sztorival is képesek szolgálni, fogalmuk sem lenne, mert tízből kilencszer meg se hallották, amit a másik mondott néhány perccel előbb.
Beleiszol a poharukba
A gyerekeknél természetes, hogy egy pohárból isznak, vagy néha egymás italát kóstolgatják sorra. Felnőttként ez már nem olyan kedvelt szokás. Elsősorban nem is az egészségügyi kockázatok miatt, bár az is fontos tényező. Sokkal inkább azért, mert a személyes szféránkba történő betolakodásként értékeljük, ha más is a mi poharunkat nyálazza össze. Főként, ha szándékosan teszi.
Ömlik belőled a panaszkodás
Igazi magyar szokás állítólag, hogy amikor találkozunk egy rég nem látott ismerőssel, azonnal a nyakába zúdítjuk az összes addigi tragédiánkat. Elmeséljük betegségeink történetét, a balhés házasságunkat és a hálátlan gyerekeinket szidjuk keresetlenül. Ezek után, ha megkérdezzük a másikat, hogy vele mi újság, már csak bűntudatból sem fog a szerencsés életével dicsekedni, inkább együttérzésének kifejezést adva, hasonló bánatait kezdi felsorolni. Így nem is csoda, ha azt hisszük egy idő után, hogy mindenki élete egy kész katasztrófa.
Lelövöd a poént
Kevés idegesítőbb szokás van annál, mint amikor valaki elmeséli egy könyv vagy egy film végét. Sorozat rajongóként pedig különösen elővigyázatosnak kell lennünk, hiszen ha a baráti társaságban egyesek lemaradnak egy-egy epizódról, biztosan nem szeretnék egy elejtett félmondatunkból megtudni a sztori folytatását. Utólag már hiába kérsz bocsánatot, ami elhangzott, azt már nem lehet kitörölni a másik agyából.
Megnézed a képeit
Tapintatlanság és bunkóság a másik telefonjában turkálni. Akkor is, ha a legjobb barátainkról van szó. Ha valaki mutat egy képet a mobilján, de kényelmesebb a saját kezedbe venni a készüléket, még véletlenül se kezdd el pörgetni a galériát. Valószínűleg semmi kompromittálót nem találsz, de akkor is súlyos udvariatlanságnak számít.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!