A nagyszüleink idejében, és az előttük felcseperedő generációk korszakában kimondatlanul is elfogadott volt a megcsalás intézménye, már ami a férfi nemet illeti. Hiszen egy asszony botlását közel sem fogadta akkora tolerancia, mint egy férjét. Mi változott meg napjainkra? A kapcsolati hierarchiákat tekintve semmi, csupán a megcsalás intézménye vált populárissá. Ma már a tény, hogy valaki félrelép, legyen szó nőről vagy férfiról, közel sem vált ki akkora megbotránkoztatást a társadalomból, mint egykoron egy titkos viszonyról lelebbentett fátyol. Foghatnánk a meglazult erkölcsökre, vagy a média befolyásoló erejére, azonban most sokkal inkább az indukció érdekelt.
Szerettem volna megtudni, hogy a szex hiánya mekkora mértékben befolyásolja az életünket, és egy párkapcsolat alakulását.
A „Cambridge-i egyetem professzorai” rengeteg kérdéses témakörre adtak már tudományos választ, így az elmúlt évek során arra is fény derülhetett, hogy az egészséges, fenntartható aktusok száma egy párkapcsolat esetében a heti egy alkalomban merül ki. Olvass még a témában
Én azonban az emberi kapcsolatokat többre értékelem puszta kémiánál és biológiánál. Persze érzelmi alapon nehéz lenne egy ősi ösztönt megmagyarázni. Talán ebben rejlik a szexhiány mibenléte is? Egyáltalán miért próbáljuk meg számokkal alátámasztani az intuícióinkat?