Választások, lehetőségek, alternatívák, preferenciák, döntések – ezek mind erőteljes hatást gyakorolnak emberi lényünk kollektív pszichéjére. Megidézik a szabad akaratot és az önrendelkezést, azt a képességet, hogy azzá váljunk, akivé válni akarunk, és azt a képességet, hogy bármilyen utat választunk életünk során. Mégis, mióta a legkorábbi filozófusok elkezdtek elmélkedni létezésünkön, vita – és vita tárgya –, hogy valóban rendelkezünk-e ezekkel a tulajdonságokkal. Dr. Jim Taylor pszichológus összegyűjtötte azt az öt, szerinte legnagyobb hatással bíró erőt, ami befolyásolja, hogyan alakul az életünk.
Az Életmód rovat legjobbjai minden kedden a postaládádban
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
„Elhagytam a férjem egy nyaralás miatt”: a döntés, amit senki nem értett
1/5 Gének
A gének hatása arra, hogy kivé válunk, többszörösen bizonyított tény a tudományos közegben. Az általános konszenzus az, hogy a gének a fejlődésünk mintegy 50 százalékáért felelősek. Génjeink számos fizikai tulajdonságot meghatároznak, beleértve a magasságot, a testtípust, a szem- és hajszínt, valamint bizonyos betegségekre való hajlamot. Úgy találták, hogy a személyiségjegyeink is a génjeinkből származnak, beleértve az extraverziót, a neuroticizmust, a kellemességet, a lelkiismeretességet, a nyitottságot és a temperamentumot.
Megköszönhetjük vagy átkozhatjuk szüleinket a génjeikért, amelyeket nekünk adtak. Ugyanakkor dr. Taylor hozzáteszi: „Annak ellenére, hogy a gének fontosak a fejlődésünkben, valójában nem tartom hasznosnak, ha beszélünk róluk. Először is, nem tudjuk, mennyire „jók” a génjeink, amíg nem teszteljük korlátainkat. Másodszor, nem tehetünk semmit a nekünk adott génekkel, így eredménytelen lenne ezeken merengeni. Harmadszor, az úgynevezett jó gének csak a rajtvonalnál visznek minket a falka elejére, és keveset mondanak arról, hogy hol érünk célba.”
2/5 Neveltetés
Ha a fejlődésünkre gyakorolt befolyás felét a gének teszik ki, akkor a másik felét a környezetünknek kell. A legújabb kutatások szerint a gyermekek fejlődésében tapasztalható különbségek 20-50 százaléka szülői befolyásra vezethető vissza. A génekhez hasonlóan nem mi választjuk meg, hogy milyen nevelésben részesülünk, vagy milyen üzeneteket kapunk gyerekként. Nagyrészt csak befogadói vagyunk bármilyen üzenetnek, amelyet gyermekkorunkban kapunk szüleink tettein és szavain keresztül.
Fiatal korunkban hajlamosak vagyunk kritikátlanul átvenni a családunkban uralkodó üzeneteket azok korai jelenléte és következetessége miatt, és nincs érettségünk az egészséges és az egészségtelen üzenetek elkülönítésére. Ez a korai expozíció beszövődik fiatal életünk szövedékébe, beépül elménkbe, és alapértelmezésünkké válik, amikor gyermekkorunkban és gyakran még felnőttkorban is értékeljük világunkat.
A populáris kultúrának való kitettség mindig is alapvető szerepet játszott abban, hogy kivé válunk. Társas lényekként jellemzően annak a kultúrának az értékeit, attitűdjét és meggyőződését vesszük át, amely leginkább jelen van az életünkben. A kezdeti kultúra, amelynek ki vagyunk téve, a családi kultúránk, de ahogy kimozdulunk a világba, és ki vagyunk téve a társaktól, az iskolától, az iskolán kívüli tevékenységektől és a médiától érkező üzeneteknek, a családi kultúra befolyása csökken, és populáris kultúránk hatása pedig nő.