Választások, lehetőségek, alternatívák, preferenciák, döntések – ezek mind erőteljes hatást gyakorolnak emberi lényünk kollektív pszichéjére. Megidézik a szabad akaratot és az önrendelkezést, azt a képességet, hogy azzá váljunk, akivé válni akarunk, és azt a képességet, hogy bármilyen utat választunk életünk során. Mégis, mióta a legkorábbi filozófusok elkezdtek elmélkedni létezésünkön, vita – és vita tárgya –, hogy valóban rendelkezünk-e ezekkel a tulajdonságokkal. Dr. Jim Taylor pszichológus összegyűjtötte azt az öt, szerinte legnagyobb hatással bíró erőt, ami befolyásolja, hogyan alakul az életünk.
Gének
A gének hatása arra, hogy kivé válunk, többszörösen bizonyított tény a tudományos közegben. Az általános konszenzus az, hogy a gének a fejlődésünk mintegy 50 százalékáért felelősek. Génjeink számos fizikai tulajdonságot meghatároznak, beleértve a magasságot, a testtípust, a szem- és hajszínt, valamint bizonyos betegségekre való hajlamot. Úgy találták, hogy a személyiségjegyeink is a génjeinkből származnak, beleértve az extraverziót, a neuroticizmust, a kellemességet, a lelkiismeretességet, a nyitottságot és a temperamentumot.
Megköszönhetjük vagy átkozhatjuk szüleinket a génjeikért, amelyeket nekünk adtak. Ugyanakkor dr. Taylor hozzáteszi: „Annak ellenére, hogy a gének fontosak a fejlődésünkben, valójában nem tartom hasznosnak, ha beszélünk róluk. Először is, nem tudjuk, mennyire „jók” a génjeink, amíg nem teszteljük korlátainkat. Másodszor, nem tehetünk semmit a nekünk adott génekkel, így eredménytelen lenne ezeken merengeni. Harmadszor, az úgynevezett jó gének csak a rajtvonalnál visznek minket a falka elejére, és keveset mondanak arról, hogy hol érünk célba.”
Megköszönhetjük vagy átkozhatjuk szüleinket a génjeikért, amelyeket nekünk adtak. Ugyanakkor dr. Taylor hozzáteszi: „Annak ellenére, hogy a gének fontosak a fejlődésünkben, valójában nem tartom hasznosnak, ha beszélünk róluk. Először is, nem tudjuk, mennyire „jók” a génjeink, amíg nem teszteljük korlátainkat. Másodszor, nem tehetünk semmit a nekünk adott génekkel, így eredménytelen lenne ezeken merengeni. Harmadszor, az úgynevezett jó gének csak a rajtvonalnál visznek minket a falka elejére, és keveset mondanak arról, hogy hol érünk célba.”