Rossz példa
Sajnos csak igen ritkán játszik közre bármilyen betegség akkor, amikor a gyermekek már egész fiatalon túlsúllyal küzdenek. A háttérben gyakran az áll, hogy a szülők sincsenek tisztában az egészséges táplálkozás alapjaival, vagy ha mégis tudják, mit kellene tenni, akkor nem nyitnak az új lehetőségek felé.
Elvégre a gyermek azt a példát másolja, amit lát, és azt az ételt fogja megenni, ami elé tesznek, főleg akkor, ha a szülők is együtt étkeznek vele.
Túl nagy mennyiség
Nem csak a rossz minőségű ételek azok, amik egyértelműen elhízáshoz vezetnek, hanem az is, hogy a szülők tájékozatlanok a mennyiséget illetően.
Nem ritkán háromszor-négyszer többet eszik a gyermek egy alkalommal, mint az a korához és súlyához ildomos lenne – innen már nem nehéz kideríteni, hogy ez napi, s heti szinten is egyaránt egészségtelen mértékű gyarapodáshoz vezet.
Az étel, mint jutalom
A harmadik gyakori ok az elhízás háttérben, hogy a szülők úgy bánnak az édességekkel és a nassolnivalókkal, mintha azok valódi jutalomfalatok lennének. Nem rosszalkodik a boltban? Akkor kaphat egy csokit. Megcsinálta a házi feladatát? Máris ehet a tortából uzsonnára…
Ez a helytelen nevelési módszer nem csupán elhízáshoz, hanem a későbbiekben komoly evészavarokhoz is vezethet, hiszen az így felnevelkedett gyermekek gyakran felnőttként is az étellel jutalmazzák magukat, amitől persze bűntudatuk lesz, és máris kialakult az ördögi kör.
Megváltozott életminőség
Végül, de nem utolsó sorban a gyermekkori elhízás egyik fő oka, hogy alapjában véve megváltozott az életminőségünk. Néhány évtizede még úgy kellett beimádkozni a gyermekeket az egész napos szaladgálás után, hogy végre egyenek pár falatot. Manapság szinte könyörögni kell a többségnek, hogy felálljon a számítógép elől, és állandó evés helyett inkább mozogjon valamit.
További negatív pont, hogy a gyermekek gyakran a szülőket sem látják tartalmas programon részt venni, illetve mozogni, s ezért nekik sem lesz igényük, hogy az aktuális helyzeten változtassanak.
Majd kinövi!?
Korábban jól követhető, észrevehető változás mutatkozott a gyermekek növekedése során. Megfigyelhető volt a hízási, majd a testmagasság növekedése közti párhuzam, de manapság ez már egyáltalán nem tűnik ki ilyen nagymértékben.
Sajnos sokkal jellemzőbb, hogy a gyermekek képtelenek elnőni testsúlyukat, s ebből kifolyólag idő előtt olyan nagyon komoly problémákkal kell számolniuk, mint pl. a cukorbetegség.
Mit tehet a szülő?
– Először is felejtsük el a genetikát okolni, ugyanis sokkal többet számít a család ételhez és mozgáshoz való viszonya, mint eleve elrendelt génrendszerünk. A legtöbb gyermek nem azért kövér, mert anyu és apu genetikája ezt diktálja, hanem mert a szülők nem foglalkoznak saját egészségükkel, s így gyermekükével is.
– Ne jutalmazzuk, vagy ne büntessük a gyermeket soha étellel, mert ennek beláthatatlan következményei lehetnek.
– Járjunk utána, az adott életkorban mekkora energiaszükséglete van gyermekünknek, s az előírtakat pontosan tartsuk is be.
Mit tehet még a szülő?
– Kínáljunk gyermekünk számára egészséges falatokat, s ne hagyjuk, hogy ártalmas nassolnivalókkal tömje magát a főétkezések között. Készítsünk számára egészséges harapnivalókat, és ne adjunk neki azonnal kalóriadús ételt, ha megéhezik. Először kínáljuk folyadékkal, majd ha továbbra is jelentkezik az éhségérzete, kompenzáljuk azt gyümölccsel, zöldséggel, diófélékkel, míg el nem érkezik a főétkezés.-
Végül, de nem utolsó sorban járjunk elöl jó példával: étkezzünk egészségesen, mozogjunk rendszeresen, és szervezzünk olyan programokat, melyek nem az evésről, és a káros szenvedélyekről szólnak.