Ha gyermekként nem kaptál elég figyelmet: így segíthetsz a lelkeden felnőttként

Az erős önbizalom, önhittség megalapozása gyermekkorban kezdődik. Nagyon gyakori, hogy sok szülő észrevétlenül töri le gyermeke próbálkozásait, pl. az állandó tiltással, fegyelmezéssel, vagy éppen a jó szándékú, de annál károsabb túlféltéssel. Mások sajnos szánt szándékkal bánnak rosszul a gyerekükkel, és állandóan sértegetik, szidalmazzák a csöppségeket, olyanokat mondanak neki, hogy „te ezt úgysem tudtad volna megcsinálni” stb.

Nem is csoda, ha az ilyen és ehhez hasonló magatartásformák elveszik a próbálkozó, cseperedő gyermekek önbizalmát, és felnőttkorban komoly önértékelési zavarokkal küszködnek majd.

Ezt értheted az összes kapcsolatodra, a barátoktól, az unokatestvéreken keresztül egészen a párkapcsolatokig. Egyszerűen sehol sem tudsz maximálisan feloldódni, önmagad lenni, ráadásul iszonyúan véded a függetlenségedet. Ez nem biztos, hogy tudatosul benned, tehát lehetsz te kétgyermekes családanya is, de ott az árulkodó tünet: lelkileg nem kötelezted el magadat teljesen, esetleg sosem hagyod, hogy mások segítsenek neked, mert úgy érzed, mindent egyedül kell megoldanod.

Ez részben utalhat arra, hogy pl. volt egy testvéred, aki zsarnokoskodott feletted, de a szüleid nem tettek ez ellen semmit. De az is lehet, hogy a szüleid a szeretgetés helyett hatalmas szigorban és fegyelemben neveltek, arra tanítottak, hogy mindig mindent meg kell oldanod, egyedül kell boldogulnod, mert ők nem lesznek mindig ott, hogy segítsenek. A fegyelem egy bizonyos szintig helyes, de sajnos az említetteket is eredményezheti.