Vegyünk egy egyszerű példát
Tegyük fel, hogy a gyerek azt álmodja, hogy egy óriási hal támadja meg. Másnap mondassuk el vele az álmot újra a lehető legrészletesebben. Milyen színű volt a hal? Hogy nézett ki a víz, amiben úszott? Ezután a félelmet keltő motívumot kell megváltoztatnunk, vagyis a hal támadását. Az új történetben is eljön az állat, de nem ellenséges, sőt, játszani szeretne, de bármit ki lehet találni. Színezzük ki a sztorit! A halnak elképzelhetünk mókás kalapot például, részletesen mondjuk el, hogy néz ki a fejfedő milyen színű, mekkora? Mit szeretne játszani a hal?
Minél részletesebben dolgozzuk ki a sztorit, annál jobban bevésődik. Le is írhatjuk a mesénket, sőt rajzokat is készíthetünk hozzá.
Vegyük elő minden nap egy kicsit a történetet, olvassuk el együtt, idézzük fel. A mese megalkotásánál adjunk a gyereknek szabad kezet, ötleteljen, vegye kezébe az irányítást, tehát mindent ő maga találjon ki, mi csak asszisztálunk hozzá. Kérdéseket feltehetünk, de ne válaszoljuk meg a gyerek helyett. A saját meséjét kell megírnia, így tudja csak elültetni a tudatalattijában.
A napi ismétlés nagyon fontos, mert ezáltal vátozik át teljesen az egykori rémálom egyszerű mesévé. Minél többször idézzük fel az álom új forgatókönyvét, annál távolabb kerül az eredeti ijesztő verzió, míg végül megsemmisül a gyerek tudatában. Vagyis sikeresen legyőztük és elkergettük a rémálmok szörnyetegeit. Olvass még a témában
