Toszkán nyaralásunk alatt éppen egy élelmiszerboltban vásároltunk. A boroknál tébláboltunk, mert friss kedvencünket, az olaszok gyöngyözőborát, a frizzantét kerestük. Ott pakolt mellettünk egy szimpatikus fiatal fiú, hozzá fordultunk segítségért. Ő pedig hallássérült létére gond nélkül elmagyarázta, mi a különbség a gyöngyöző- és a habzóbor között, végül kezünkbe nyomta a keresett üveget. Egyből az jutott eszünkbe, nálunk vajon mi a helyzet a fogyatékkal élők vagy a megváltozott munkaképességűek elhelyezkedési esélyeivel.
Nem kivételeznek velem
Pár héttel később, a Concorde Értékpapír Zrt. legfelső emeleti irodájában Túri Demeterrel beszélgetve aztán érzékelem, hogy valódi, friss szelek fújnak a rehabilitációs munkaerőpiacon. „Titkársági kisegítő vagyok, és mindent szeretek a munkámban – jelenti ki a 29 éves, Asperger-szindrómás fiatalember. – Az ügyféldokumentumokat kell bevezetnem a számítógépes táblázatokba. Nagy dolog, hogy 2009 óta ilyen jó munkahelyem van, mert nehéz munkát találni. Akkor kerültem felfutó pályára, amikor elkezdtem a kisegítő általános iskolát, ahol osztálykitűnő lettem, szavalóversenyeken indultam, az iskolai színdarabokban főszerepet játszottam. Még a gépírók válogatottjával is indultam versenyeken” – büszkélkedik a múltjával a heti 3×6 órában dolgozó, választékosan beszélő férfi.
Nem néz rám, nem is az irodából kecsegtető panorámára fókuszál, egy-egy pontot figyel, ahogy mesél magáról kedvesen, nagy nyitottsággal. Dísznövénykertész és gépíró-szövegszerkesztői végzettségével nem talált állást, így került a nagypapája révén az értelmi fogyatékosok munkavállalását felvállaló Salva Vita Alapítványhoz, ahol – különböző pszichológiai tesztek segítségével – a témában érzékeny brókercéget ajánlották mint lehetséges munkáltatót. Demeter – akinek édesanyja és két testvére is autista –, azt mondja, a beilleszkedéssel nem volt gondja, mindenki nagyon szereti, és semmilyen kiváltsága nincs, ha csak az nem, hogy nem a többiekkel dolgozik a nagy légtérben, hanem egy kisebb, intimebb irodában. – Két-három éves koromban derült ki, hogy Asperger-szindrómám van, emiatt akadnak nehézségeim, de sok mindent magam intézek már. Ha kell, bankba, önkormányzathoz, postára járok, tudom, hogy kell feladni egy csekket, a boltban egyedül vásárolok. És még mindig tudok fejlődni. Ha hibázok valahol, figyelek, hogy másodszor ne kövessem el ugyanazt.
Érzékeny hipermarket
Ahogy a Condorde Értékpapír Zrt., úgy az Auchan Magyarország Kft. is az első fecskék között volt, amelyek érzékenyen reagáltak a változó világra. 2009-ben dunakeszi áruházuk csapatában kaptak helyet első megváltozott munkaképességű dolgozóik. Évről évre egyre többen lettek, tavaly célul tűzték ki, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalók terén a törvény által előírt ötszázalékos fogyatékossági rátát elérjék. „Idén pedig úgy tűnik, még a hatszázalékos foglalkoztatást is elérjük – tájékoztatta lapunkat Kiss Virág, foglalkoztatást támogató HR-vezető. – Vállalatunk érzékenysége teljes mértékben helyi indíttatásból fakad, nem anyavállalati nyomás vagy példa hatása, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az Auchan Csoporton belül tavaly Magyarország érte el a legjobb foglalkoztatási arányt és fejlődést.”
Jelenleg közel 380 megváltozott munkaképességű munkatárs dolgozik az Auchannál, legtöbben siketek és hallássérültek, de vannak belgyógyászati, mozgásszervi és gerinc-, valamint szív- és érrendszeri problémákkal küzdő dolgozók, illetve értelmi sérült és autista munkatársak is. Kezdetben az alkalmazottaknak voltak félelmeik a megváltozott munkaképességűek belépése miatt, de az ún. érzékenyítő tréningek után és több év távlatából elmondható, hogy nyitottabbá, elfogadóbbá és innovatívabbá válnak az új megoldásokra, valamint az értékrendszerük is folyamatosan változik. A HR-vezető szerint itt senkit nem különböztetnek meg, mindenkivel szemben ugyanazokat az elvárásokat támasztják egy adott munkakörben. „Mindenkit a teljesítménye alapján értékelünk – mondja. – Ők ugyanolyan emberek, mint bárki más, teljes mértékben leképezik a társadalmat, de összességében azt talán el lehet mondani, hogy jól akarnak teljesíteni, és többségük bizonyítani szeretne. Vásárlóink visszajelzései alapján azt látjuk, hogy sokan üdvözlik a kezdeményezésünket, és pozitív hatással van rájuk a találkozás egy-egy megváltozott munkaképességű munkatársunkkal. Nem idegen számukra, ha például egy hallássérült kollégánk szolgálja ki őket a kasszában.”
Akadálymentesítették miatta az irodát
– A Balaton déli partján mindig alacsonyabb a víz, tíz évvel ezelőtt itt ugrottam fejest – meséli Dóra Gábor informatikus (41). – Nem kellett volna. A balesetemkor másfél éve dolgoztam a Vodafone-nál, és meglepetésemre a cég nem vált meg tőlem, sőt, főnökeim azzal kerestek meg a kórházban, hogy otthonról szeretnék-e tovább dolgozni, vagy inkább akadálymentesítsék az irodát. Akkoriban ugyanis a régi, újbudai telephelyünkön lehetetlen lett volna kerekesszékkel bejutni. Az utóbbit választottam. Öt hónap múlva már naponta jártam be, pontosabban fogalmazva, gurultam be. A munkaterápia húzott ki a gödörből.
Szerző: Kormos Olga
Fotó: Rózsa Erika