Azért írnak jobban a nők, mert jobban látnak. Nők, akikről hallgat a történelem

Hasonlóan tapasztalta meg a mélységeket és magasságokat, mint Tristan. Ugyanis Sand felmenői között királyi és nyomorúságos sorsú is akadt.

Anyja szegény és nagyanyja gazdag – könyvekkel teli – életvitele nevelte az életre. Gazdag emberhez megy férjhez, sőt, megörökli nagyanyja birtokát is. Két gyereket szül, akiket később férjére hagy, szinte elfeledkezik róluk.

Ezért mondják róla, hogy senki nem tud úgy emlékezni és feledni, mint ő. Szenvedélyessége, tudásvágya lehetetlenné teszi, hogy házassága működjön. Saját erejéből kíván megélni, így 27 évesen Párizsba utazik, szobát bérel, és fiatalabb szeretője lesz, aki felfigyel tehetségére.

Férfiruhában jár, szivarozik, rövid haja van… és javítás nélkül ír. 29 évesen Hugo és Dumas nagyságára emelkedik, mint író, első könyve világsiker. Balzac barátja lesz, ám sokak szeretője is egyben. És Liszt Ferenc szeretője is.

Azért, mert jobban látnak. Jobb, részletesebb megfigyelésre képesek, a problémára irányítják gondolataikkal a figyelmet. Ezen kívül – mivel kommunikatívabbak – sokkal több szavuk van az érzelmek kifejezésére.

Ám éppen ez a részletesség bukásuk egyik oka is, hiszen sok esetben elvész a lényeg a részletek között. Viszont, ha megtanulják azt, hogyan lássák meg a sok információ között a lényeget, elgondolkodtatóbb, szórakoztatóbb művek létrehozására képesek.

A női írók bukásának másik oka, hogy kevésbé bátrak ahhoz, hogy fittyet hányva a világ elvárásaira – nem a hedonista nőkről beszélek –, saját életüket éljék, ami által tapasztalatokat szerezhetnek.

Hiszen a nő, adottságainál fogva biztonságra vágyik… ugyanakkor tehetséges is, melyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Tenni kell érte, bátran…