Addig mantráztam, hogy minden okkal történik, míg rájöttem: nem kell mindig jól lenni. Volt időszak az életemben, amikor szinte reflexből mondtam ki: „minden okkal történik”. Ha valami fájt, ha veszteség ért, előhúztam a menthetetlenül optimista énemet és gyorsan megtámasztottam a történeteket ezzel a mondattal.
Jól hangzott, megnyugtatónak tűnt és legfőképp: segített elkerülni a kellemetlen érzéseket. A gond akkor jött, amikor szembesültem azzal, hogy vannak körülmények, amelyek egyszerűen tényleg nem tőlünk függnek. Ilyenkor sokkal többet árt, ha mindenáron pozitívak próbálunk maradni, mintha teret engedünk a negatívitásnak.
A „legyél pozitív” üzenete ráadásul mindenhol ott van. Könyvekben, idézetekben, közösségi médiában, baráti beszélgetésekben. Mintha az lenne a cél, hogy minden helyzetből azonnal tanulságot gyártsunk, minden fájdalmat átkeretezzünk valami felemelő jelentéssé. Ha pedig ez valamiért nem megy, akkor nyilván azt érezzük, hogy velünk van a baj. Pedig sokszor nem az a gond, hogy nem látjuk a jót, hanem az, hogy még nem tartunk ott, ahol megint jó lehetne… Olvass még a témában
A jól levés kötelező díszlete
Egy ponton feltűnt, hogy nemcsak magammal csinálom ezt, hanem másokkal is. Ha valaki gyászról, kimerültségről, félelemről beszélt, automatikusan próbáltam vigasztalni, mert hát mi mást is csinálhatna ilyenkor az ember lánya? Ráadásul tényleg természetemből adódóan optimista ember vagyok, aki menthetetlenül hisz abban, hogy a nehézségek után idővel szebb napok következnek.
Viszont feltűnt az is, hogy társadalmi szinten úgy kezeljük a negatív érzéseket, mintha azok illetlen dolgok lennének, amiket gyorsan el kell tüntetni, mielőtt túl sokáig maradnának. (Ezeknek magvait pedig a mai napig szorgalmasan ültetgetjük a gyerekeinkbe…)
Pedig a szomorúság nem hiba, a harag nem kudarc, a szorongás nem gyengeség: ezek reakciók, természetes jelzések és arról szólnak, hogy valami fontos történt velünk. Amikor mindenáron pozitívak akarunk lenni, valójában elnémítjuk ezeket a jelzéseket – ezzel párhuzamosan pedig magunkat is. A „minden okkal történik” ilyen esetekben nem kapaszkodó, hanem hárítás, egy mondat, amivel azelőtt lezárjuk az önismeretet, hogy az igazán elkezdődhetne.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
