Mert valljuk be, panaszkodni néha kifejezetten jó érzés. Leülsz egy barátoddal egy kávéra, és már mondod is, milyen borzalmas volt a reggeli dugó, aztán szóba kerül, hogy a kollégád megint késve adta le, amit kellett volna. Amikor végre kiadtad magadból, egy pillanatra tényleg könnyebbnek érzed magad.
Csakhogy van egy apró bökkenő: attól, hogy beszélünk egy problémáról, még nem biztos, hogy közelebb kerültünk a megoldásához. Ha ugyanazokat a negatív gondolatokat újra és újra végigpörgetjük, könnyen benne ragadhatunk abban az érzésben, hogy minden rossz, és az egész napunk ellenünk dolgozik.
Az agyad szereti észrevenni, ami rossz
Az agyunk természetes módon hajlamosabb észrevenni a negatív dolgokat. Lehet, hogy tegnap öt ember megdicsért a munkád miatt, de valószínűleg sokkal tovább emlékszel arra az egyetlen mondatra, ami rosszul esett. Ez nem azt jelenti, hogy pesszimista vagy. Az agyunk egyszerűen így működik: a problémákra és veszélyekre fokozottan figyelünk, mert fontos információt jelenthetnek. Olvass még a témában
A panaszkodás könnyen ráerősíthet erre a működésre. Amikor elmondod valakinek, mi történt, és ő azt mondja, teljesen igazad van, az nagyon jól tud esni, mert végre valaki megért. Ezzel önmagában nincs is semmi baj, a problémáinkról beszélni fontos.
A kérdés inkább az, mi történik ezután. Azért beszélünk valamiről, hogy feldolgozzuk és megoldást találjunk rá, vagy egyszerűen ugyanazt a történetet mondjuk el újra és újra, miközben semmi nem változik?
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
