Soha
74 éves férfi vagyok, de nem adtam fel, még mindig keresem a társamat. Hiszem, hogy van valaki, akivel megoszthatom életem utolsó éveit.
Jobb
69 éves nő vagyok, kétszer voltam házas. Az első férjem 40 évesen meghalt, a másodikkal elváltunk. Ezután még volt két hosszabb és két rövidebb kapcsolatom. Gyerekem nem született, de nem is bánom. Nyolc éve élek egyedül és nagyon élvezem. Nem kell senkit kiszolgálnom, azt csinálok, amit akarok. Lehet, hogy a neveltetésem miatt vagy saját hibámból, de mindig körbeugráltam a partnereimet, túlságosan is. Most sokkal nyugodtabban élek, hogy nem más körül forog az életem, jó ez így.
Olvass még a témában
Alkalmasság
Férfiként sosem voltam jó a kompromisszumokban, ezért nem meglepő, hogy egyedül maradtam vénségemre. Mindig úgy gondoltam, hogy a házasság lemondások sora, aminek a vége elkerülhetetlenül az, hogy az ember túl sokat ad fel magából. Hogy milyen így az életem? Változó. Néha úgy gondolom, ez így a legjobb, néha meg úgy érzem, mégiscsak jobb lenne, ha lenne mellettem valaki.
A cikk folytatódik, lapozz!
