Óriásit téved, aki azt hiszi, hogy a mai nők huszonéves korukban vannak a csúcson. Valójában a harmincas éveikben lesznek magabiztosabbak, nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, vonzóbbak és erősebbek. Tudatosabban választanak kapcsolatokat, munkahelyet és megválogatják, kivel osztják meg legértékesebb kincsüket: önmagukat.
Biztonságot nyújtanak a szokásaid
Harminc éves kor fölött akarva-akaratlanul is olyan szokásokat alakítunk ki, melyekhez ragaszkodunk. Ennek oka, hogy a berögzült cselekvések biztonságot nyújtanak és segítenek töltekezni, ha arra van szükségünk.
Ilyen lehet egy reggeli rituálé a kávéval, teával, a napközbeni kikapcsoló cselekvések, az esti sportolás, felkészülés a következő napra.
Mind megerősítenek minket abban, hogy a kötelezően elvégzendő feladataink mellett azért mégis csak mi irányítjuk az életünket.
Csökken a megfelelési kényszer
Harminc fölött egy egészséges, kiegyensúlyozott életet élő felnőtt emberben a megfelelési kényszer megfelelési vággyá szelídül.
S, hogy kinek szeretnénk megfelelni? A szüleinknek, a párunknak, a gyermekeinknek vagy a főnökünknek? Nos, nem. Már csak saját magunknak.
És tudjuk, ha ez sikerül, akkor az előbb felsoroltak sem fognak panaszkodni. Sokan a harmincas éveikben döbbennek rá, hogy nincs egyetlen, nagybetűs jó út, amin élni kell az életet.
Számtalan út van, és mi magunk alakítjuk olyanná, hogy az jó legyen számunkra.
Magabiztosabb vagy
Bármikor érdemes visszatekinteni és megvizsgálni a tíz évvel korábbi önmagunkat. Nem csak kívül, hanem belül is nagyot változunk.
Hogyan álltunk a konfliktusokhoz, hogyan sikerült feldolgoznunk egy csalódást, mi jelentette a legnagyobb problémát az akkori életünkben? Ami nem öl meg, az megerősít – szokták mondani és sajnos ez így is van.
Harmincas éveire egy nő annyi nehézségen, traumán, megpróbáltatáson megy keresztül, hogy felvértezett amazonként várja a következő évtizedek kihívásait.
A csatákban megedződött női lélek azonban sosem zárkózik el teljesen a világtól. Természetünknél fogva ugyanis a legkeményebb helyzetekből kijutva is készen állunk a következő megmérettetésre.
Csak akkor már magabiztosabban állunk föl a harcvonalra.
Elfogadod a hibáidat
Nem lehetünk mindig, mindenki számára tökéletesek. Mindig lesz valaki, aki kritizálja a munkánkat, a megjelenésünket, a beszédünket, a szokásainkat.
Ezt húszas éveikben még utáljuk és megteszünk bármit, hogy változtassunk a dolgokon, akkor is, ha több száz rokonszenves vélemény között csak egyetlen egy van, ami ellenünk szól.
Aztán szép lassan észrevesszük, hogy másoknak is vannak kisebb-nagyobb hibáik és boldogan el vannak velük. Akkor miért ne tehetnénk meg mi is?
Sőt, akár az is kiderülhet, hogy amit korábban gyengeségnek tartottunk magunkban, az néhány másik embernek még imponál is.
Rövidül a vágylista
Egyes férfiak szerint a nők huszonévesen pénzre, jóképű férjre, karrierre és családra vágynak.
Ha ez meg van, akkor a harmincas éveikben már csak szexet akarnak. Hogy ez kire mennyire igaz, döntse el maga.
Tény, hogy a legtöbb nő ebben a két évtizedben kezd el felépíteni valamit, aminek a végére is ér, mielőtt betölti a negyvenet.
A pénz, a jóképű férj helyett fokozatosan felkerül a listára a boldogság, a nyugalom és az egészség.
Nem pocsékolod az idődet
Unatkozni harminc fölött? Lehetetlen.
Minden pillanatod be van osztva, ha akad két szabad perced, abba hirtelen négy percnyi munkát is bele tudsz sűríteni és így is folyton azt érzed, nincs időd semmire.
Húszas éveinkben még kevésbé zavar minket, ha sorba kell állni a boltban, ha túl hosszú a piroslámpánál a várakozás, ha lassan ér le a lift a lépcsőházban.
Egy húszéves fiatal nő, eközben türelmesen várakozik, elüti az időt valahogy. A harmincas eközben azon zsörtölődik, hogy az ilyen feleslegesen eltöltött időket összeadva mennyi minden hasznosat tudott volna csinálni.
Megbocsátod a szüleid tévedéseit
A tinédzser korból kilépő korosztály még gyakran okolja saját életkörülményeit, családját, ha valami nem úgy sül el, ahogyan szeretné. A felelősségvállalás azonban – ideális esetben – lassan kialakul mindenkiben.
A legtöbben az első gyermekük nevelése közben ébrednek rá, mi mindenben tévedtek a szülei, amikor ő volt kisgyerek.
Ilyenkor már felesleges hibáztatni bárkit is, főleg, ha biztosak lehetünk benne, hogy akkoriban ők is mindent megtettek a mi boldogságunkért, csak néha nem jó módszert választottak.
Előfordulhat, hogy ők is rossz példát követtek. Előfordulhat, hogy mi is éppen azt tesszük, majd a következő generáció ezt eldönti.
