Életünk során sokszor gondoljuk, hogy elértük a mélypontot. Kezdve az iskolai piszkálódásoktól, az első szerelmi csalódásainkon keresztül, míg végül megtapasztaljuk azt is, hogy milyen elveszíteni valakit. Ezek a helyzetek erősebbé tesznek minket és tudhatjuk, hogy minden mélypont után csak felfelé vezet az út.
Mi a te mélypontod?
Amikor van egy rossz napunk, kicsit borúsabban látjuk a világot. Ez még nem nevezhető mélypontnak, habár a pillanat hevében érezhetjük úgy. Ekkor fontos tudatosítanod magadban, hogy ez csak egy pillanatnyi állapot és nem állandó. Nem szabad túl hosszasan elidőznöd benne. Erről szól a tudatos jelenlét, a mindfulness.
Ez nem hókuszpókusz, nem kell méregdrága tanfolyamokon részt venned az alkalmazásához, mindössze arra van szükséged, hogy amint azt éreznéd, hogy egy negatív gondolat a hatalmába kerít, tudatosan teszel ellene. Persze nem úgy, hogy megtagadod és nem veszel róla tudomást, hanem elfogadod a jelenlétét, majd különböző lépésekkel megakadályozod a terjedését.
Akárcsak egy vírusnak, ennek is van ellenszere, ez pedig a te tudatosságod lenne.
Manapság túlságosan elárasztanak minket az önfejlesztő könyvek és a sorok között épphogy elveszik a lényeg. Mondunk erre egy egyszerűbb példát, hogy könnyebben tudd alkalmazni a mindennapjaid során. Tegyük fel, hogy borzalmas napod van, minden összejött, a munkahelyeden a felmondást tervezed és még a párkapcsolatodban is akadnak problémák. Kilátástalannak érzel mindent, úgy gondolod, ennél rosszabb már nem lehet és ekkor még biztosan érkezik ez újabb csapás, amivel a legmélyebb gödörben érzed magad. Nem azért, mert el vagy átkozva, vagy az univerzum pikkel rád, csupán a negatív dolgokat kezded el meglátni, ezek kerültek a fókuszodba.
Mindebből csak úgy tudsz kijönni, ha veszel egy nagy levegőt és megváltoztatod az irányt. Munka után otthon, a kedvenc ételed és italod társaságában vonulj el és szakíts ki egy kis „énidőt” magadnak. Nem kell semmi csodának, vagy földöntúli dolognak történnie ez idő alatt, csak legyél jelen a kedvenc ízeiddel. Élvezd, hogy kényezteted magad, ezzel máris kiszakadtál a negatív spirálból. Igen, kezdetben ennyi pont jó, bőven elég lesz utána megoldanod életed problémáit. Tiszta fejjel, tudatos állapotban már jó döntéseket tudsz hozni, nem darálnak be a negatív történések.
Az út felfelé vezet, még a legmélyebb helyről is
A legmélyebb pontról soha nem tudhatjuk, hogy elérkezett-e. Van egy bölcs mondás, miszerint mindenki csak annyi terhet kap a sorstól, amennyit elbírna, se többet, se kevesebbet. Az igazán erős embereknek soha nincs könnyű életük, őket valahogy sokkal jobban edzi az élet. Gyakran vágynának pihenőre, kicsit kicsekkolnának a saját életükből, mégis minden egyes megpróbáltatással csak egyre erősebbé válnak.
Amikor te is átvészelsz egy nehéz élethelyzetet, a kezdeti összeomlás után nincs más út, csak felfelé. Legalábbis akkor, ha folytatni szeretnéd a játékot.
Amikor komoly veszteség ér minket, például elveszítjük egy szerettünket, nehezen tudjuk elképzelni a folytatást. Kínoz minket, valóságos fizikai fájdalmat élünk át és haragszunk az életre, amiért megy tovább és nem hagy elegendő időt a gyászra. Az időnél nincs jobb orvosság, valóban a legmélyebb sebeket is képes begyógyítani, de a hegek örökre nyomot hagynak rajtunk.
A fájdalom tovább él bennünk, viszont az élet magába foglalja a veszteséget és elmúlást is. Ez ellen nem harcolhatunk, így legjobb, ha már egész korán beletörődünk ebbe. Meg kell hagyni a kellő gyászidőszakot, legyen szó bármilyen veszteségről, de már abban a percben tudatosítani magunkban, hogy innen már csak felfelé vezet az út.