Az újabb generációk teljesen más életkörülményekkel szembesülnek, mint szüleik, ideértve a pártalálás nehézségét, és az anyagi gondokat is.
A Frontiers in Psychiatry magazinban megjelent tanulmány nagyon szoros összefüggést talált a depresszió kialakulása, és az egyedüllét között. Jelenleg a szakértők szerint egy elmagányosodási hullám kellős közepén vagyunk, amire hatalmas lapáttal tett rá a pandémia. Utóbbi még tovább erősítette az el- és bezárkózás érzését.
De nem minden magány egyforma
A magány lehet vágyott és kényszerű, emellett pedig szociális (nincsenek barátaink, haverjaink), vagy éppen érzelmi (hiányoznak az életünkből az intim kapcsolatok). A magány egy rendkívül összetett dolog és nem csupán azért, mert számos módon megkülönböztethetjük egymástól a típusait. Azért is, mert sokszor a magánynak más és más a kiváltó oka. Lehet, hogy a magányos embernek nincsenek megfelelő, kiforrt stratégiái érzelmei szabályozására, vagy éppen tart attól, hogy túlköltekezik, és inkább otthon marad, a négy fal között.
Az elmagányosodáshoz hozzájárulhat a közösségi média, az internet túlzott használata is, de a kutatások szerint egyvalami biztos: a magány fizikai és mentális egészségügyi következményekkel jár, mégpedig negatív következményekkel. Az talán nem annyira meglepő, hogy növeli a depresszió kockázatát, de az talán inkább, hogy aki magányos, az erőteljesebben érzi a fájdalmat, illetve nagyobb eséllyel fog meghalni idő előtt.
A magány összefüggést mutat az önálló élettel
A felmérések szerint manapság több az egyszemélyes háztartás, mint korábban valaha. Magas azoknak a száma, akik soha nem házasodtak meg, nem tudtak elköltözni szüleiktől, elváltak, vagy özvegyek lettek. A statisztikák alapján napjainkban majdnem minden harmadik felnőtt egyedül él a nyugati országokban. Ez több mint 30 százalék!
Természetesen a társadalmi távolságtartás, amit a pandémia megkövetelt tőlünk, tovább erősítette ezt a vonalat, és ennek kapcsán a szakértők is tovább tudtak kutakodni. Kiderült, hogy a társadalmi elszigeteltség ugyancsak kockázati tényező a fizikai egészség romlását tekintve, rövidebb távon is azokkal a kockázatokkal járt, amivel az elmagányosodás.
Mit mutat a mostani meta-analízis?
Az a 2022-es tanulmány, amely összefoglalt számos más kutatást, rávilágított, hogy az egyedül élés nagyon káros a mentális egészségünkre. Különösen az idős, vidéken élő férfiak voltak kitéve ennek a veszélynek. A statisztikák szerint városban könnyebben elviselhető az egyedüllét és a magány. A nemeket tekintve a nők kevésbé hajlamosak a depresszióra, és a fiatalok is kicsit egyszerűbben vészelik át a rosszabb időszakokat, mint az idősek. Összességében azonban még így is elmondható, hogy az egyedül élőknek 42%-kal nagyobb az esélye a depresszióra, ami igen jelentős különbség.
De miért ilyen rossz az egyedüllét?
Számos lehetséges magyarázat állhat a háttérben a szakértők szerint. Az egyik, hogy a legtöbbször az egyedül élők rosszabb anyagi helyzetben vannak, kevesebb szociális kapcsolattal és szociális támogatással rendelkeznek – utóbbi kiugró hazánkban is. A statisztikákból tudjuk azt is, hogy a magányos felnőttek rosszabb testi vagy lelki egészségi állapotúak, esetleg rosszabb egészségügyi szokásokkal rendelkeznek. Ráadásul ezek a tényezők össze is adódhatnak, nem „csak” önállóan jelentkezhetnek.
A depresszió sajnos egyértelműen rontja az életminőséget, és nagyon könnyű beleesni abba a spirálba, amiből úgy tűnik, nincs is kiút. Aki depressziós, vagy nagyon nyomasztja a magánya, az jóval nehezebben tud kapcsolatokat kialakítani, célokat kitűzni és megvalósítani. A szakértők szerint éppen ezért nagyon fontos a külső segítség igénylése – ami persze gyakran eleve nehéz az esetleges anyagi problémák, körülmények miatt.