„Ma végigültem három értekezletet és túléltem egy konfliktust a főnökömmel – megérdemlek egy csokit.” „Egész hétvégén csak lustálkodtam meg sorozatot néztem, úgyhogy hétfőn csak egy saláta lesz ebédre.” Ismerős mondatok, igaz? Az evéshez való viszonyunk gyakran túllép azon, amit az étel valójában jelentene: táplálékot a testünknek.
Jutalmazunk, bánatot csillapítunk vagy épp büntetést mérünk ki önmagunkra általa – mintha az étel nem is a túléléshez szükséges üzemanyag lenne, hanem valami erkölcsi mérce: akkor jár, ha „megérdemeljük”, vagy megvonjuk magunktól, ha „rosszul viselkedtünk”.
Pedig az étel önmagában nem jutalom, nem bűn, nem dicséret és nem büntetés. Az étel tápanyag. A testünk üzemanyaga, amit minden nap be kell töltenünk, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz napunk volt, hogy sikeresnek vagy épp motiválatlannak érezzük magunkat. De a kultúránk nem így tekint az ételre. A „bűnöztem egy szelet tortával” típusú mondatok szinte észrevétlenül építik be a gondolkodásunkba, hogy az evés valamiféle morális döntés. Hogy „jók” vagy „rosszak” vagyunk attól függően, mit és mennyit eszünk.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
