Az problémás, amikor kizárólag érzelmi szabályozásként használjuk az evést
Amikor minden stresszre édességgel válaszolunk, amikor minden önbizalom-ingadozást kompenzálni próbálunk egy pizzával vagy épp egy koplalós nappal. Az evés ilyenkor nem öröm, hanem menekülés. Vagy épp önkontroll-teszt, amiben folyamatosan próbáljuk „megregulázni” a testünket, mintha nem mi magunk lennénk az.
És itt van az egyik legnagyobb gond: az a belénk ivódott elképzelés, hogy az örömöt ki kell érdemelni.
Mintha a csoki csak akkor járna, ha előtte szenvedtünk. Mintha a tészta csak akkor lenne „megengedett”, ha előtte három napig salátán éltünk. Ez az érzelmi cserekereskedelem – szenvedésért jutalom – hosszú távon felborítja az egyensúlyt, és ezt nemcsak a testünk, hanem a lelkünk is megsínyli. A bűntudat, a folyamatos önellenőrzés, a kontrollkényszer mind ott kezdődnek, ahol az étel elveszíti természetes funkcióját.
Az egészséges kapcsolat az evéssel nem azt jelenti, hogy mindig „tiszta” ételeket eszünk, vagy hogy soha nem fogyasztunk desszertet. Hanem azt, hogy megtanulunk figyelni a testünk jelzéseire, tiszteletben tartani az éhséget, a jóllakottságot, és nem erőszakoljuk meg a természetes ritmusát hol túlevéssel, hol önéheztetéssel. Azt jelenti, hogy nem szégyelljük, ha valamit élvezünk – és nem hisszük, hogy meg kell szenvednünk érte. Olvass még a témában
