Ha jól számolom, már mindegyik unokád iskolás…
Igen, tizenegy, kilenc- és hétévesek, fiúk mindannyian. A legnagyobb három tárgyból dicsérettel végzett, pedig nagyon nehéz iskolába járnak, német nemzetiségibe. Kerületi matekversenyt is nyert a nagy, a középső pedig negyedik lett. A második unokám gitározik, nagyon komolyan veszi a zenetanulást. A kicsi most végezte az első osztályt, még csak ismerkedik tulajdonképpen az iskolával, reméljük, olyan szépen veszi majd az akadályokat, mint a többiek.
Szigorú vagy engedékeny nagyi vagy?
Én csak egy nagymama vagyok, lehetek velük engedékeny. Az anyjuké a nevelés oroszlánrésze, rengeteget tanul velük, hozza-viszi őket. Különböző időpontokban végeznek, sportolnak. Én mint nagymama, igyekszem nem beleszólni semmibe, ez persze nem mindig egyszerű, hisz egy házban lakunk, de erre törekszem. Most épp elutaztak a fiamék, hogy szegény menyemnek legyen végre egy kis szabadideje. Azt adtuk ajándékba nekik, hogy három hétig mi vigyázunk a gyerekekre – nem tudtuk, mire vállalkozunk! (Nevet.) Nekem különösen a főzés macerás, mert hárman háromfélét kívánnak. Persze azokat az ételeket szeretik leginkább, amelyeket nem szabadna enni. De ebben azért elég határozott vagyok, nem veszek nekik például chipset.
A hisztit jól kezeled? Higgadt tudsz maradni? „Jutka néni” megengedheti magának, hogy nyilvánosan idegösszeomlás közeli állapotba jusson, amibe azért valljuk be, mindannyian kerülünk időnként szülőként, nagyszülőként?
Szerencsém volt, nyilvános helyen nem emlékszem efféle cirkuszra. És különben is, már elég nagyok. A legnagyobb segít, elküldi például a kisebbeket aludni, ha nem akaródzik nekik lefeküdni. Minden gyerekkel vannak nehéz pillanatok. Olvass még a témában
Szoktál kiabálni?
Persze, előfordul, hogy rájuk dörrenek, hogy most már aztán elég volt!
