Szoktál kiabálni?
Persze, előfordul, hogy rájuk dörrenek, hogy most már aztán elég volt!
Tudod követni a gyerekeket a számítógép világába, vagy már feladtad?
Nem. Feladtam, hogy lépést tartsak velük. Elég ijesztő, hogy voltaképpen nem tudom, mit csinálnak, amikor nyomkodnak egész nap. Vagyis nyomkodnának egész nap, ha nem korlátoznánk őket. Próbál az ember beszélgetni velük ezekről a dolgokról, és mondják, hogy igen, tudom én, hogy nincs senkinek több élete, meg szuperereje, de a játékok mégiscsak ezeket sulykolják beléjük.
Anyaként keményebbnek kellett lenned, mint nagymamaként?
A fiammal nagyon könnyű volt. Nem kellett neki segíteni a tanulásban sem, sőt, megsértődött, ha segíteni próbáltam. Mindig ötösöket hozott. Egyszer egy tanárnő behívott, hogy nem figyel. Viszont mindig jól válaszol, ha felszólítja. Bosszantotta, hogy nem néz a katedra felé. Én ma már tudom, hogy egy gyerek nem feltétlenül akkor figyel, ha a szemedbe néz, vagy fel a színpadra. Olvass még a témában
Milyen gyerek volt a fiad?
Finoman szólva nem volt verekedős típus. Mielőtt iskolába került, be is írattuk dzsúdóra. Olyan iskolába vittük, ahová felvételizni kellett, mert arra számítottunk, ott jobban figyelnek a gyerekekre a szülők. Bejött, nagyon jó osztály volt. A fiam vegyész- és közgazdászdiplomát is szerzett, most ez utóbbit használja.
