Mi van akkor, ha a lábunknál topogó gyereket nem aggodalmasan távolabb terelgetjük munka közben, hanem engedjük, hogy segítsen bepakolni a mosógépet? Vagy, hogy helyükre tegye az evőeszközöket, esetleg egy tompa késsel maga szeletelje fel a banánt a gyümölcssalátába? Sokszor éppen mi, szülők leszünk legjobban meglepődve rajta, hogy mi mindenre képes ez a kis totyogó, aki alig néhány hónapja még komoly küzdelmet folytatott azért is, hogy a hátáról a hasára gördüljön.
És hogy miért olyan fontos ez?
Két szempontból is: egyrészt sokkal kellemesebb úgy elvégezni a ház körüli teendőket, ha egy lelkes és önmagával elégedett kicsi táblából körülöttünk. Ha egy frusztrált, síró gyerek mellett próbálunk haladni, mi is egyre idegesebbek leszünk. Azt nem mondom, hogy meggyorsítja a munkafolyamatokat, ha az összehajtogatott ruhákat úgy pakoljuk el, hogy azt a szárító és a szekrény között közlekedő gyerek hordja oda, minden egyes zoknival újabb kört megtéve. Azt sem, hogy ugyanolyan tökéletes lesz minden pogácsa, amit a gyerkőc kent meg a felvert tojással. De mit számít, ha kicsit tovább tartanak a dolgok, vagy néhány sütemény barnább lesz a többinél? Közben leesett állal figyelhetjük, mi mindenre képes már a gyerekünk. Ő pedig mindeközben szinte a föld fölött repked a boldogságtól, hogy csinálhatja a nagyok dolgait.
A másik, legalább ilyen fontos dolog: semmivel sem fejleszthetjük olyan jól a gyerek önbizalmát és készségeit, mintha megengedjük neki, hogy belekontárkodjon a dolgainkba. Nem vagyok sem pszichológus, sem pedagógus, így nyilván ez nem egy szakvélemény, csak egy gyakorló anyuka megérzése. Olvass még a témában
A rábízott kis feladatok azt üzenik: elhiszem rólad, hogy meg tudod csinálni.
Vagyonokat vagyunk hajlandóak kifizetni a különféle fejlesztő játékokért, az oktató könyvekért. Állandóan a netet bújjuk, hogy megtudjuk, melyik pedagógia módszerrel segíthetjük elő legjobban a csemeténk fejlődését. De közben azt sem szabadna elfelejtenünk, hogy a valódi élet dolgaira az tanít meg a legjobban, ha részt veszünk bennük, példaként szolgálunk gyermekeinknek. A világ legdrágább, legszínesebb-szagosabb-hangosabb játéka sem okoz egy gyereknek akkora boldogságot, mintha anyával, apával vagy a nagyszülőkkel csinálhat bármit, közösen.
