Az életben nincs garancia semmire, főleg nem a gyereknevelésre. Mindegyik idősebb generáció hajlamos rá, hogy a „bezzeg az én időmben” frázissal kezdve kifejtse véleményét a mai generációról, és már én is kaptam azon magam, hogy elborzadva figyelem egy-egy ismerős gyerekének irdatlan hisztijét. Ilyenkor mindig azt gondolom, hogy én és a velem egyidős unokatestvéreim vagy osztálytársaim sosem viselkedtünk volna így, amikor kicsik voltunk. Sokszor úgy érzem, a szülők a legnagyobb jószándékkal nevelik félre a kicsiket. Amennyiben mindent meg szeretnél tenni annak érdekében, hogy a gyermek ne szívja a véredet – és másokét – élete első 18 évében, íme pár jótanács.
1. Adj neki felelősséget
A gyerekek sokkal okosabbak és sokkal több mindenre képesek, mint gondoljuk. Egy kétéves is el tudja pakolni és össze tudja hajtogatni a ruháit. Egy ötéves tud porszívózni és port törölni. Hétévesen már minden gyerek tud magának szendvicset készíteni a suliba és kilenc évesen nem gond nekik be- és kipakolni a mosogatógépet. 13 évesen pedig már simán besegíthet a hólapátolásba, vagy egyéb fizikai munkába. Hogy mindezeket tökéletesen fogják-e végrehajtani? Valószínűleg nem, de el kell kezdeni valahol és hidd el, ez a javukra válik majd.
2. Ne keress kifogásokat, ha rosszul viselkedik
Ha a tanár, vagy egy másik szülő felhív, hogy a gyereked elfogadhatatlanul viselkedett, könnyű egyből anyatigris-módba kapcsolni és a végletekig védeni életünk értelmét. Ez valahol természetes és dicséretes viselkedés, azonban következetesnek kell lenni.
Nincs olyan, hogy a barátai „belevitték a rosszba” és ő nem tehet semmiről. Ha hibázott, feleljen a tetteiért, aminek legyenek következményei.
A büntetés legyen arányos a rosszalkodás súlyosságával, hiszen ha elnézzük neki, azt üzenjük, hogy bármikor megteheti újra, felelősségre vonás nélkül.
Kép forrása: TarasMalyarevich/Depositphotos.com
3. Engedd hibázni
Az előző pont ugyan arról szólt, hogy a tetteknek legyenek következményei, de azok csak a kifejezett rosszalkodásokra vonatkoztak, mint például verekedés, lopás, hazugság, stb. Amennyiben csak hibázott a gyerek, például otthon felejtette a tornazsákját, elveszítette a tolltartóját vagy elfelejtett egy különórát, ne büntessük, hiszen ez bárkivel előfordulhat. Ha egy nem szándékos hibáért komolyan elmarasztaljuk, csak annyit érünk el, hogy szorongani fog, ami által még több hibát vét majd. Fontos, hogy a szülő meg tudja különböztetni a szándékos rosszaságot a véletlen hibától.
4. Merj neki nemet mondani
Szabályok nélkül nincs érdemi gyereknevelés és ez bizony azt jelenti, hogy olykor nemet kell mondanunk bizonyos dolgokra. Ne engedd őket órákig ülni a számítógép előtt, inkább vidd ki őket a parkba. Nem kell nekik megvenni minden ruhát, játékot és csecsebecsét, amit akarnak, úgyis hamar elunják. Ha szeretnének valami drágább dolgot, dolgozzanak meg érte, például segítsenek be a házimunkában. Mondj nemet, ha túl későn akarnak ágyba bújni, és ha nagyobbak, várd el tőlük, hogy pontosan hazaérjenek a megbeszélt időpontra.
5. Ne oldj meg helyette mindent
Ez a leggyakoribb hiba, amit az elkényeztetett és akaratos gyerekek szülei elkövetnek.
Ha megparancsolod a gyereknek, hogy takarítsa ki a szobáját, de nem teszi meg, és végül te magad csinálod meg, a saját szülői tekintélyed ásod alá.
Ha minden bénázását megoldod az iskolában, természetesnek fogja venni, hogy ha hibázik, elég, ha szól neked és te kihúzod a pácból. De mi lesz, ha kilép az életbe és belefut az első nehézségbe a munkahelyén? Nem foghatod a kezét örökké, így időben érdemes önállóságra tanítani.