Aztán rájöttem, hogy teljesen felesleges erre időt szánnom, sokkal egyszerűbb, ha inkább meg sem nyitom az oldalt. Amikor kijelentkeztem, néhány napig – számomra is meglepő módon – jóval többször szembesültem azzal, hogy automatikusan mennék böngészni. Korábban fel sem tűnt, mennyiszer megnyitottam az oldalt, most azonban, hogy be kellett írnom a jelszavamat, arcul csapott a felismerés: én is túl sokat használom a kütyüimet.
Érzelmi függőséget okozott
A legtöbben azért függnek a kütyüjüktől, mert azon keresztül tartják a kapcsolatot a környezetükkel, illetve mert az alapvető önbizalmuk függ a közösségi médiától. Utóbbin egyszerre nehéz, mégis könnyű változtatni: csak fel kell ismerned, mennyire sokat számít esetedben mások véleménye. Ha sűrűn posztolsz, ha állandóan azt figyeled, hány likeot, kommentet kap egy-egy bejegyzésed, fényképed, akkor alighanem te is beleestél ebbe a hibába.
Egyszerűen függ az önbizalmad az olyan megfoghatatlan dolgoktól, mint amilyenek az online visszajelzések.
Ezek azonban semmi mást nem táplálnak, csak az egónkat – ideje hát más módszert keresned arra, hogy feltöltsd a készleteidet! A leghatásosabb lépés ezen a téren, ha felfüggeszted a fiókjaidat legalább néhány hétre, de ha úgy érzed, erre nem vagy képes, már az is nagy segítség, ha hosszabb-rövidebb időre kijelentkezel. Érdemes lekapcsolnod az értesítéseket is, és jó, ha kijelölsz magadnak egy olyan napszakot, amikor pótolod az „elmaradásodat” – így nem lesz olyan nagy a hiányérzeted, hogy felrúgd az elhatározásodat. Olvass még a témában
Nálam ez esténként szokott elérkezni, már amikor elérkezik, mert néhány hét után észrevettem, hogy semmi halaszthatatlanról nem maradok le attól, hogy nem töltök órákat az üzenőfal átpörgetésével. Lehet, hogy néhány információ késve jut el hozzám, de ami fontos, az így is, úgyis eljut – korábban sem volt életbevágó, hogy mindig mindent azonnal tudjunk. A valóságban most sem az, de az állandó online jelenlét ennek ellenkezőjét hiteti el velünk.
