Az utóbbi időben egyre többször éreztem azt, hogy egyszerűen besokalltam a közösségi médiától – egyedül az Instagram volt az, amit szívesen pörgettem alkalmanként. Facebookon azonban mást sem csináltam, mint sorozatban iratkoztam le az ismerőseim frissítéseiről, és tettem szundira a különféle csoportok bejegyzéseit.
Aztán rájöttem, hogy teljesen felesleges erre időt szánnom, sokkal egyszerűbb, ha inkább meg sem nyitom az oldalt. Amikor kijelentkeztem, néhány napig – számomra is meglepő módon – jóval többször szembesültem azzal, hogy automatikusan mennék böngészni. Korábban fel sem tűnt, mennyiszer megnyitottam az oldalt, most azonban, hogy be kellett írnom a jelszavamat, arcul csapott a felismerés: én is túl sokat használom a kütyüimet.
Érzelmi függőséget okozott
A legtöbben azért függnek a kütyüjüktől, mert azon keresztül tartják a kapcsolatot a környezetükkel, illetve mert az alapvető önbizalmuk függ a közösségi médiától. Utóbbin egyszerre nehéz, mégis könnyű változtatni: csak fel kell ismerned, mennyire sokat számít esetedben mások véleménye. Ha sűrűn posztolsz, ha állandóan azt figyeled, hány likeot, kommentet kap egy-egy bejegyzésed, fényképed, akkor alighanem te is beleestél ebbe a hibába.
Egyszerűen függ az önbizalmad az olyan megfoghatatlan dolgoktól, mint amilyenek az online visszajelzések.
Ezek azonban semmi mást nem táplálnak, csak az egónkat – ideje hát más módszert keresned arra, hogy feltöltsd a készleteidet! A leghatásosabb lépés ezen a téren, ha felfüggeszted a fiókjaidat legalább néhány hétre, de ha úgy érzed, erre nem vagy képes, már az is nagy segítség, ha hosszabb-rövidebb időre kijelentkezel. Érdemes lekapcsolnod az értesítéseket is, és jó, ha kijelölsz magadnak egy olyan napszakot, amikor pótolod az „elmaradásodat” – így nem lesz olyan nagy a hiányérzeted, hogy felrúgd az elhatározásodat.
Nálam ez esténként szokott elérkezni, már amikor elérkezik, mert néhány hét után észrevettem, hogy semmi halaszthatatlanról nem maradok le attól, hogy nem töltök órákat az üzenőfal átpörgetésével. Lehet, hogy néhány információ késve jut el hozzám, de ami fontos, az így is, úgyis eljut – korábban sem volt életbevágó, hogy mindig mindent azonnal tudjunk. A valóságban most sem az, de az állandó online jelenlét ennek ellenkezőjét hiteti el velünk.
Az értesítéseket limitálni kell
Manapság már szinte mindannyiunk életéhez, munkájához szorosan kötődik valamelyik közösségi oldal, vagy legalábbis az e-mail fiókunk. A többségnek muszáj legalább napközben elérhetőnek, naprakésznek lennie, így ekkor nem is igazán tudjuk kizárni a kütyüinket az életünkből. Ennek ellenére érdemes minimalizálni az értesítések, a munkát megszakító csippanások számát.
Nálam ezt illetően két módszer vált be igazán. Először is mindig meghatározom az általam használt alkalmazásokban, hogy milyen formában kérem az értesítéseket. Van olyan appom, ami egész nap le van némítva, és csak akkor látom az értesítéseket, ha feloldom a kijelzőmet.
Egy másik alkalmazás csupán adott napszakban küldhet hangjelzést és bizony van olyan is, amelyiken csak akkor látom a friss történéseket, ha direkt megnyitom.
Ezek mellett az értesítéseket is testre szabtam: semmi értelme minden alkalommal végignéznem, ha egy csoportba képet töltött valaki, vagy hozzászólt egy ismerősöm valamelyik bejegyzéshez, így ezeket kikapcsoltam.
Az e-mailek állandó csippanásainak számát pedig azzal csökkentettem, hogy csak a számomra valóban fontos hírlevekről kértem értesítéseket – így túlnyomórészt akkor jelez a mobilom, ha valóban a munkámmal kapcsolatosan érkezik üzenetem.
A sok-sok funkciónak köszönhetően te is könnyedén testre szabhatod az alkalmazásaidat, csak rá kell szánnod pár percet, hogy mérlegeld, mi az, ami valóban fontos az életedben. Kell-e, hogy akkor is ránézz az üzeneteidre, amikor félóránként kapsz egy akciós újságot, vagy ráérsz este, egyben átpörgetni őket?
Folyton elkalandoztam…
Biztos veled is megesett már, hogy megnéztél valami szükségszerűt a mobilodon, aztán azon kaptad magadat, hogy a három évvel ezelőtt fotókat böngészed, vagy már megint a közösségi médiát lapozod, és éppen becsatlakozol egy véget nem érő vitába. Nos, ez az, amikor a készüléked használ téged, és nem te használod a készülékedet…
A számtalan applikáció, funkció, játék között iszonyúan könnyű elveszni, és ezek hormonálisan is mérhető függőségeket váltanak ki nálunk.
Ezt a problémát csak akkor tudod kiküszöbölni, ha tudatosan kezded el használni a mobilodat és koncentrálsz arra, hogy valóban csak azt nézd meg, amit szerettél volna. Ez az elején nehéz lesz, de egy kis kitartással működni fog. Idővel meg fogsz lepődni, mennyire kevés mobilhasználat is elég ahhoz, hogy gond nélkül lebonyolítsd a napodat! Remek visszajelzés lesz, amikor este végre nem teljesen lemerülve teszed fel töltőre a készülékeidet…
Átrendeztem a főképernyőt
Kezdjük először kicsiben! Érdemes úgy átrendezned a mobilod főképernyőjét, hogy csak azok az alkalmazások legyenek a elől, amiket a munkád során használnod kell. Ide kerülhet a postafiókod, a jegyzetek, a naptárod, a telefonkönyved, a számológéped és így tovább.
A második oldalra jöhetnek a kevésbé életbevágó, de még fontos és sokszor használt alkalmazások: a kamerád, vagy az az applikáció, amit az esti edzések során veszel elő, és persze valamelyik böngésző.
Végül a harmadik oldaltól kezdve rögzítsd azokat az alkalmazásokat, amik rendszeresen elcsábítanak egy kis internetezgetésre, és így erősítik a kütyüfüggőségedet. Ha ennek megfelelően rendezed el a mobilodat, akkor nem ötlik azonnal szembe egy piros kis értesítő, mihelyst fel kell hívnod valakit a munkáddal kapcsolatosan.
A második lépés a távolságtartást illetően, ha nincs mindig nálad a mobilod. Amennyiben állítottál a fontos értesítésekhez hangot, úgy teljesen felesleges testközelben tartanod a készülékedet. Arra vonatkozóan ugyancsak készültek kutatások, mennyit ront az alvásminőségen, ha este telefonozol, és hát elég illúzióromboló, hogy a többségnek az első gondolata a mobilja, amikor kinyitja reggel a szemét. Ugyan már létezik éjszakai üzemmód, jobban jársz, ha fokozatosan egyre nagyobb távolságot tartasz a mobilodtól.
Kezdetben elég, ha csak távolabb rakod az asztalodon úgy, hogy ne lásd folyton a kijelzőjét, a profi szint viszont az, ha a táskádban hagyod, éjszaka pedig már gond nélkül kinn tudod hagyni a nappaliban.
A mai fogyasztói társadalmunkban a kereskedők érdeke az, hogy mindig online legyél: használd a reklámfelületekkel tűzdelt applikációkat, a szükségesnél többet vásárolj, mindig azt érezd, hogy valami hiányzik, valamiről lemaradtál – és persze folyton elérhessenek, ha akarnak. A te döntésed, hogy kiszolgálod-e ezt az igényt, vagy tudatosan irányítani kezded a saját életedet, és megéled a jelen pillanatait. Szomorú belegondolni abba is, hogy az elmúlt időszakban mennyit változtak a társas kapcsolatok, mennyiben más a közösen eltöltött idő. A jó hír viszont az, hogy teljesen egyénfüggő, mennyire esünk bele ebbe a hibába, és mikor mondjuk azt, hogy elég…