Mintha Bea néni olvasott volna a gondolataimban, odalépett hozzám, és egy kacsintás keretében közölte velem, hogy „ami Vegasban történik, Vegasban marad” – majd belekortyolt a poharába, amiben valószínűleg nem az első kör ital volt. De még csak nem is a második. Valószínűleg Viki kiszúrta a csodálkozást az arcomon, mert félrehívott, és elárulta: a szülei nyár elején különköltöztek egymástól, és már a válási papírokat is beadták. Nem verték nagydobra, az anyukájának pedig szüksége van egy kis kikapcsolódásra, ezért elhívta ma estére. És ha már így szóba jött, esetleg tudnék fél szemmel figyelni rá, hogy ne csináljon semmi őrültséget? Mit mondhattam volna; az van, amit a menyasszony akar. És csak nem olyan nehéz felügyelni egy 50 év körüli, okos nőre. Hamarosan viszont rá kellett jönnöm, hogy egy csapat 3 évesre is könnyebb lett volna…
A belvárosi kalamajka kezdete
Az ajándékozás szuperül ment, bár azt hozzá kell tennem, hogy rajtam kívül nem sokat készültek erotikus meglepetésekkel. Dehát Kitti megmondta; ez csak annyit jelent, hogy én vagyok itt a legjobb fej, nem? A következő bukkanóra itt került sor. A menyasszony mindenkinek készített egy lánybúcsús pólót, ami egyébként szuper ötlet volt – az egyetlen problémám a felirattal akadt. 11-ből 9 felsőn egy pirosan világító közlekedési lámpa díszelgett, rajta a „SOLD” felirattal. A maradék kettő zöld volt, „FOR SALE” szöveggel. Ebből nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a társaságban mindenkinek van párja, kivéve nekem – és Bea néninek. Úgyhogy az este további részében mi ketten voltunk a csapat szinglijei, a többiek pedig kiemelt feladatuknak tekintették, hogy a nap végére megtalálják az én jövendőbelimet. Szóval ez is csak egyike volt azon alkalmaknak, amikor mindenki igyekezett tudtomra hozni, hogy a 25 éves szinglik egyre üresebb táborába tartozom.
Arról nem is beszélve, hogy az időjárás miatt a pólót a kabát külső felére kellett húznunk, miután a sztorizgatás, csajos játékok és tortaevés után megindultunk a belvárosba. Úgy néztünk ki, mint egy csapat meg nem értett divattervező, ráadásul a kabátomnak köszönhetően a súlyom is dupla annyinak látszott. De reménykedtem abban, hogy Pest nagy város, és egyetlen ismerős arc sem köszön rám az utcán. Viszont tudod, hogy van ez. Vannak azok a reggelek, amikor belenézel a tükörbe, és tudod, hogy nem tudsz többet kihozni magadból. Ezért összekötöd a hajad, felveszel egy kényelmes ruhát, elvégre biztosan nem futsz össze senkivel. Aztán az ajtóban egy nagyon helyes srácba ütközöl, a buszsofőr még sosem volt ennyire dögös, a boltban pedig felbukkan a jóképű munkatársad. Hát, kösz szépen! Olvass még a témában
A dolgok egész jól alakultak; a menyasszonynak aláírásokat kellett gyűjtenie, a tökéletes házasság titkáról faggatnia a párokat, meg persze táncolt és énekelt az Erzsébet téren. Ja, és természetesen minden férfiben a potenciális partneremet látta; Bea néni pedig nem fogta vissza magát, és mindegyikkel ki is kezdett. Egyébként jól éreztem magam, még a párkeresősdi ellenére is. Azonban ahogy sétáltunk el a padok mellett, egy ismerős nevetés ütötte meg a fülem. Bence, akivel nemrég elevenítettük fel a barátságunkat, ott ült, és meglepetten méregetett, gyanítom a pólóm és az arcomra festett szívecskék miatt. Esküszöm, hogy utóbbit nem én rajzoltam fel!