A legelső alkalommal még persze egyáltalán nem zavart, hiszen az az igazság, hogy már nagyon kíváncsi voltam arra a srácra, akinek sikerült behálózni Kitti szívét. Ez határozottan nem kis teljesítmény. Ráadásul már amúgy is azt éreztem, hogy nagyjából ismerem Ákost, ugyanis az utóbbi időben legjobb barátnőm megállás nélkül róla beszélt, és úgy tűnt, minden apró kis sztoriban szerepet kapott a srác. A csajos társalgásaink mostanában ehhez hasonló párbeszédekből álltak:
– Na és, milyen volt a munka?
– Ne is kérdezd, elkéstem, mert hajnali kettőig arról beszélgettünk Ákossal, hogy…
– Nem is értem, minek cipeltem magammal reggel a kabátot, szinte megsülök benne.
– Tudom, mi is épp azt beszéltük Ákossal, hogy… Olvass még a témában
„Azonnal öltözz át” – A nap, amikor a páromból ex lett
2 évig is eltarthat feldolgozni a megcsalást. De utána működhet egyáltalán a kapcsolat?
„Már az is baj, ha egy nő megoldja a saját gondjait.” Miért kerülik a férfiak a sikeres nőket?
„Tökéletes férj lett belőle, csak nem az enyém” – Megváltozhat-e a volt partner egy új ember oldalán?
Ezek után egyre kíváncsibb lettem a srácra, már csak azért is, hogy saját véleményt formálhassak róla, és ne csak Kitti szemszögéből ismerjem Mr. Tökéletest. Rövidesen pedig tényleg megbizonyosodhattam arról, hogy ők ketten szuper párost alkotnak – mindenféle elfogultság nélkül.
Múlt hét hétfőn beültünk hármasban egy Duna-parti kávézóba, és megállás nélkül beszélgettünk estig. Ákos pedig tényleg úriember volt: kihúzta Kittinek a széket, folyamatosan mosolygott rá, és velem is végtelenül kedves volt. Sőt, ragaszkodott hozzá, hogy ő fizesse a számlát a nap végén, hiszen ez az egész találka állítólag az ő ötlete volt.
– Már szerettem volna megismerni Kitti legjobb barátnőjét. Szinte állandóan rólad mesél – viccelődött a srác, én pedig majdnem reflexből rávágtam, hogy szerintem én tripla annyit tudok már róla, mint ő rólam.
Persze inkább megtartottam magamnak az infót, hiszen tudtam, hogy Kitti ezt valószínűleg egy asztal alatti rúgással díjazta volna. Elvégre hiába imádják egymást, azért nem kell rögtön a srác tudtára adni, hogy milyen gyakori téma a személye a csajos beszélgetések során. Kicsivel később persze Kitti már hívott is telefonon, hogy kikérdezze a véleményem, és mivel arra a hétre szabadságot vett ki, meg is beszéltünk egy csajos programot másnap délutánra, ami nagyjából fagyizást és egy napsütötte padon való üldögélést jelentett. És itt kezdődtek a problémák…
A dobogó harmadik fokán rekedve
Munka után hatalmas jókedvvel indultam el a találkozóhelyre, mert az igazat megvallva szerettem volna néhány dolgot megbeszélni kettesben Kittivel – olyanokat is, amik nem éppen telefontémák voltak. Gondolok ez alatt a korábbi Bencés sztorira és a pillanatnyi romantikus érdeklődésemre, ami azóta szerencsére megszűnni látszott. Mindenképpen látni akartam az arcát, amikor megosztom vele a sztorit, mert bár mindig őszintén mondja el a véleményét, a tekintetéből még a szavaknál is többet lehet kiolvasni. Amikor viszont megérkeztem az Erzsébet térre, rá kellett jönnöm, hogy Kitti nem egyedül jött – mellette ugyanis szorosan ott álldogált Ákos is.
Rögtön arra gondoltam, hogy talán én értettem félre valamit a beszélgetésünkből. Vagy mégsem? Mostantól nem létezik Kitti, a legjobb barátnőm: helyette most már Kitti ÉS Ákos van? Egyből az „Így jártam anyátokkal” című sorozat ugrott be, méghozzá az a rész, amikor Ted elhívta Marshallt az egykori kedvenc pizzázójukba, és Lily is csatlakozott hozzájuk. Rövidesen pedig, ha rájuk nézett, úgy látta, mintha két emberből eggyé forrtak volna össze. Nos, nekem is egyből ez a kép jutott eszembe, de gyorsan el is hessegettem – elvégre tényleg előfordulhat, hogy én értettem félre a dolgokat. Meg aztán, ha pozitívan állok a délután elé, akkor minden jól is fog alakulni, nem igaz?
Határozottan nem… Mindössze egy órára volt szükségem ahhoz, hogy rájöjjek, hármasban együtt lógni a legjobb barátnőddel és a pasijával egy idő után nem is olyan jó móka. Persze figyeltek arra, hogy engem is bevonjanak a beszélgetésekbe – de leginkább csak kezdetben. Rövidesen ugyanis azon kaptam magam, hogy fél füllel hallgatom, ahogy a hétvégi kirándulásukat tervezgetik, és közben azon agyalok, milyen kifogással léphetek le innen minél hamarabb.
Végül a „húú, bocsi, de elég fárasztó napom volt a melóban, és még ezer dolgom van, úgyhogy én szerintem elindulok hazafelé„ nyert; és úgy tűnt, nem is kételkedtek ebben. Otthon viszont rövidesen bűntudatom támadt, amiért ők kedvesen befogadtak a társaságukba, én pedig egy béna kifogással igyekeztem minél gyorsabban eltűnni a szerelmesek közeléből. Úgyhogy rácsörögtem Kittire, és megkérdeztem, nincs-e kedve csütörtök este egy nosztalgikus-borozgatós estét tartani a kanapémon – ahogy azt az elmúlt fél évben olyan gyakran csináltuk. Ja, és közben mindennél jobban figyeltem arra, hogy egyszer se beszéljek többesszámban. Biztos, ami biztos.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
