38. bejegyzés: Az örök kérdés – Létezik fiú-lány barátság?

És végre ez is elérkezett. Megannyi hosszú és végtelenül borongós hónap után eljött az az időszak, amikor a rosszkedvnek már csak hűlt helye marad, és a porondra a vidámság kerül fel. Amikor meló után nem az az első gondolatod, hogy minél gyorsabban felkapd magadra a kabátot, és szélsebesen megindulj a négy fal közé. És bár a forró csoki mindig isteni, inkább a hűsítő fagylaltozók felé kacsingatsz az utcán sétálva. Van, aki március 1-jével jelenti ki, mások megvárják a csillagászati számítást, de az utóbbi napokban végre biztosan mondhatjuk: elkezdődött a tavasz, és ezzel együtt valami érezhetően megváltozott körülöttünk.

És most nem olyan apróságokra gondolok, mint hogy az elkövetkező hónapokban nem kell belepasszíroznod magad a télikabátodba, vagy lámpafény mellett gubbasztanod a lakásban délután 5-kor. Na nem mintha ezek nem lennének fantasztikus dolgok, de ezúttal valami egészen más járt a fejemben. Mióta elkezdett sütni a nap, és a hőmérő higanyszála is fokozatosan kúszik felfelé, úgy tűnik, mintha a világ telis-tele lenne lehetőségekkel. Még a levegőben is érezni, hogy szinte bármi megtörténhet, csak észre kell vennünk az apróságokat. Arról nem is beszélve, hogy ezerszer könnyebb a reggeli kelés, ha a nap süt be az ablakon; és nem az utcai lámpafény.

via GIPHY