Ezek után egyre kíváncsibb lettem a srácra, már csak azért is, hogy saját véleményt formálhassak róla, és ne csak Kitti szemszögéből ismerjem Mr. Tökéletest. Rövidesen pedig tényleg megbizonyosodhattam arról, hogy ők ketten szuper párost alkotnak – mindenféle elfogultság nélkül.
Múlt hét hétfőn beültünk hármasban egy Duna-parti kávézóba, és megállás nélkül beszélgettünk estig. Ákos pedig tényleg úriember volt: kihúzta Kittinek a széket, folyamatosan mosolygott rá, és velem is végtelenül kedves volt. Sőt, ragaszkodott hozzá, hogy ő fizesse a számlát a nap végén, hiszen ez az egész találka állítólag az ő ötlete volt.
– Már szerettem volna megismerni Kitti legjobb barátnőjét. Szinte állandóan rólad mesél – viccelődött a srác, én pedig majdnem reflexből rávágtam, hogy szerintem én tripla annyit tudok már róla, mint ő rólam. Olvass még a témában
Persze inkább megtartottam magamnak az infót, hiszen tudtam, hogy Kitti ezt valószínűleg egy asztal alatti rúgással díjazta volna. Elvégre hiába imádják egymást, azért nem kell rögtön a srác tudtára adni, hogy milyen gyakori téma a személye a csajos beszélgetések során. Kicsivel később persze Kitti már hívott is telefonon, hogy kikérdezze a véleményem, és mivel arra a hétre szabadságot vett ki, meg is beszéltünk egy csajos programot másnap délutánra, ami nagyjából fagyizást és egy napsütötte padon való üldögélést jelentett. És itt kezdődtek a problémák…
