Hányat ismersz fel a 4 képből? Csak a ’95 előttiek mennek végig hibátlanul

Itt van például ez a kép. Ez itt egy magnókazetta, ez talán még a fiatalabbaknak is megvan, ezen hallgattunk zenét az ősidőkben, még emlékezhetnek rá, hogy mekkora kupaccal dobtak ki belőle a szülők vagy idősebb testvérek költözéskor.

De mit csinál ott az a ceruza? Tudjuk, hogy őrület, de ha a magnó lejátszotta a szalagot, akkor mechanikusan vissza kellett tekerni, hogy újra meghallgassuk. Erre persze a magnókon volt opció, de akkor addig nem lehetett zenét hallgatni.

Úgyhogy, ha a kazetta lejárt, betettünk egy másikat, a végére értnek a kis fogaskerekébe egy ceruzát akasztottunk, és visszahúztuk vele a szalagot. Aki igazán menő volt, az tudta pörgetni is – sokkal gyorsabb volt, és sokkal királyabban is nézett ki.

Nekem sose ment, de mindig felnéztem azokra, akiknek igen. Ja, és persze a ceruzás módszer jött képbe akkor is, ha féltve őrzött kazettáid szalagját becsípte a magnó, és óvatosan, vigyázva, hogy ne gyűrődjön és ne szakadjon, vissza kellett juttatni a helyére. Na ez volt az, ami a lehető legritkábban sikerült maradandó károk nélkül.

Egy SMS-t elküldeni egy pillanat műve csak, nem is csoda, hogy mindig mindent megosztunk a hozzánk tartozókkal.

De nem volt ez mindig így – voltak idők, amikor SMS-t írni komoly meló volt, és minden betűért meg kellett dolgozni. Nemrég láttam egy YouTube videót, amiben kiskamaszok kezébe adtak régi mobiltelefonokat.

Komoly fejtörést okozott nekik az is, hogy egyáltalán hogy kell kinyitni vagy szétcsúsztatni őket, és abban is mind egyetértettek, hogy ezzel a technológiával élni, bizony, maga lehetett a pokol. És arról még nem is beszéltünk, hogy micsoda pánik lett úrrá rajtunk, ha véletlenül megnyomtuk az „internet” gombot – ki tudta akkoriban megfizetni az ilyesféle luxust?!