Az a generáció vagyunk, aki már az állandó változás tapasztalatába született bele, tudjuk, hogy semmi nem állandó, és a most legmodernebbnek számító csúcstechnika öt év múlva nevetségesen egyszerű lesz. Így az sem meglepő, hogy ami nekünk zsigeri gyerekkori élmény, az a pár évvel fiatalabbaknak teljesen ismeretlen terep.
A magnókazetta és a HB ceruza különös találkozása a boncasztalon
Itt van például ez a kép. Ez itt egy magnókazetta, ez talán még a fiatalabbaknak is megvan, ezen hallgattunk zenét az ősidőkben, még emlékezhetnek rá, hogy mekkora kupaccal dobtak ki belőle a szülők vagy idősebb testvérek költözéskor.
De mit csinál ott az a ceruza? Tudjuk, hogy őrület, de ha a magnó lejátszotta a szalagot, akkor mechanikusan vissza kellett tekerni, hogy újra meghallgassuk. Erre persze a magnókon volt opció, de akkor addig nem lehetett zenét hallgatni.
Úgyhogy, ha a kazetta lejárt, betettünk egy másikat, a végére értnek a kis fogaskerekébe egy ceruzát akasztottunk, és visszahúztuk vele a szalagot. Aki igazán menő volt, az tudta pörgetni is – sokkal gyorsabb volt, és sokkal királyabban is nézett ki.
Nekem sose ment, de mindig felnéztem azokra, akiknek igen. Ja, és persze a ceruzás módszer jött képbe akkor is, ha féltve őrzött kazettáid szalagját becsípte a magnó, és óvatosan, vigyázva, hogy ne gyűrődjön és ne szakadjon, vissza kellett juttatni a helyére. Na ez volt az, ami a lehető legritkábban sikerült maradandó károk nélkül.
De mit csinál ott az a ceruza? Tudjuk, hogy őrület, de ha a magnó lejátszotta a szalagot, akkor mechanikusan vissza kellett tekerni, hogy újra meghallgassuk. Erre persze a magnókon volt opció, de akkor addig nem lehetett zenét hallgatni.
Úgyhogy, ha a kazetta lejárt, betettünk egy másikat, a végére értnek a kis fogaskerekébe egy ceruzát akasztottunk, és visszahúztuk vele a szalagot. Aki igazán menő volt, az tudta pörgetni is – sokkal gyorsabb volt, és sokkal királyabban is nézett ki.
Nekem sose ment, de mindig felnéztem azokra, akiknek igen. Ja, és persze a ceruzás módszer jött képbe akkor is, ha féltve őrzött kazettáid szalagját becsípte a magnó, és óvatosan, vigyázva, hogy ne gyűrődjön és ne szakadjon, vissza kellett juttatni a helyére. Na ez volt az, ami a lehető legritkábban sikerült maradandó károk nélkül.
Mentés, másképp
Nem is olyan régen történt, hogy a fél generációval fiatalabb unokahúgomnak azt magyaráztam, hogy vannak idegen eredetű szavak, amelyek beépülnek a magyar nyelvbe, és az írásmódjuk is ehhez hasonul – a nejlont például én már biztosan nem írnám nylon-nak, de egy pár évvel korábban ez még nem volt olyan egyértelmű.
Azt is mondtam neki, hogy a „beépülésnek” van átmeneti szakasza, amikor van, aki már magyarosan, van, aki még az eredeti formában írja le az adott szót, ilyen például a kapucsínó vagy cappucino, meg a fájl. Ekkor elkerekedtek a szemei, és megkérdezte, hogy miért, a fájlt hogy másképpen lehetne írni?
Bizony, ő ekkor jött rá, hogy a fájl és az angol file egy és ugyanaz, csak éppen neki soha nem tűnt fel, mert nem érezte idegen szónak a fájlt. Nem kellett később, „mesterségesen” megtanulnia, digitális bennszülöttként neki ez egy teljesen magától értetődő magyar szó volt.
Láttátok volna az arcát, amikor azt is elmagyaráztam neki, hogy mit is ábrázol a mentés ikon valójában… És hogy a fájl (vagy file) a kor adathordozóinak királya volt…
Azt is mondtam neki, hogy a „beépülésnek” van átmeneti szakasza, amikor van, aki már magyarosan, van, aki még az eredeti formában írja le az adott szót, ilyen például a kapucsínó vagy cappucino, meg a fájl. Ekkor elkerekedtek a szemei, és megkérdezte, hogy miért, a fájlt hogy másképpen lehetne írni?
Bizony, ő ekkor jött rá, hogy a fájl és az angol file egy és ugyanaz, csak éppen neki soha nem tűnt fel, mert nem érezte idegen szónak a fájlt. Nem kellett később, „mesterségesen” megtanulnia, digitális bennszülöttként neki ez egy teljesen magától értetődő magyar szó volt.
Láttátok volna az arcát, amikor azt is elmagyaráztam neki, hogy mit is ábrázol a mentés ikon valójában… És hogy a fájl (vagy file) a kor adathordozóinak királya volt…