Az egyoldalú barátság felismerése
Elkezdtem figyelni a mintát. Minden alkalommal én szerveztem a találkozókat. Minden alkalommal én kérdeztem rá, hogy megvan-e még a jövő heti találkozó. Amikor egyszer két hétig nem írtam, tényleg nem történt semmi: csak nyúlt tovább a csend, és éreztem, hogy így észre sem vennénk, mikor fogy el közöttünk valami. És ez a felismerés volt az, ami igazán megrázott. Nem az, hogy ritkábban beszélünk, hanem az, hogy a barátság egyensúlya megbillent, és már csak én kerestem a másikat.
Egyszer megkérdeztem tőle egyenesen, telefonon, mert szemtől szemben nem mertem volna kimondani: „Érdekel még, hogy mi van velem?” Nevetett, és azt mondta, hogy persze, csak sok minden van most az életében.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
