Eljátszottál már a gondolattal, hogy mi történne, ha holnap reggel egyszerűen megállna a rendszer, amiben élsz, és nem sürgetne semmilyen határidő vagy elvárás?
Ez a hirtelen jött szabadság elsőre talán hívogatónak tűnik a nagy sürgés-forgásban, de a csendben olyan belső hangok is megszólalnak, amiket a hétköznapi pörgés zajával igyekszünk elnyomni. Ezzel a csenddel pedig az emberek többsége – valljuk be – egyszerűen nem tud mit kezdeni.
A mai világban szinte bűntudatot érzünk, ha „csak úgy” vagyunk. A modern társadalom annyira a hatékonyság megszállottjává vált, hogy még a szabadidőnket is optimalizálni akarjuk: alvásmérő appokkal fekszünk, és bakancslisták mentén nyaralunk, mintha a pihenés is csak egy újabb kipipálandó feladat lenne. Pedig a létezés művészete pont ott kezdődne, ahol kikapcsoljuk a belső teljesítménykényszert – ehhez képest, ha nem termelünk semmi láthatót, azonnal haszontalannak érezzük magunkat. Olvass még a témában
„Jobbnak láttam, ha nem velem nő fel” – Miért mondtál le a gyerekedről?
Nem akarok mindent elengedni – van, hogy igenis jár, hogy rosszul érezzem magam
Egy hónapig nem rendeltem ételt, csak abból főztem, ami otthon volt – ezt tanultam belőle
Közel sem volt hagyományos, de nem kérhettem volna ennél csodálatosabb lánybúcsút
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
